Határtörténet.
Határtörténet.
A mai Magyarkanizsának őséűl lehet tekinteni a hajdani Adorján községet is, a mely ugyanabban az időben pusztúlt el, mikor a régi Kanizsa, a török hódoltság elején s határa egybeolvadt a kanizsaival és az egységes területen alakúlt meg a török kor végén az új község, a mely Magyarkanizsa újabbkori elődje lett.
Adorján hajdan virágzó község volt, két részből állott és már a XIII. században ismert hely volt a mai Kanizsa határában, a város alatt, a Tisza mellett.
Egyházas helyként szerepel 1271-ben, a mikor két temploma is volt, Szent Márton és Szent György tiszteletére. Első okleveles említése a kalocsai káptalan bizonyság-levelében ez évből való, a mikor Laki Sebestyén fiai, Miklós és Jakab, a tárnoki monostoron elkövetett hatalmaskodásukat jóváteendő, adorjáni birtokukat, a két templommal együtt, Tárnoki Bernaldus fiának, Lőrincznek és Almus fiának, Sándornak átengedik. Ez időtájt már régi monostora is volt a helységnek, melyet egyik följegyzés 1299-ben már pusztulónak jelez. A monostort, az egyik templommal és a birtok felével együtt, Roland fia Lothár szerezte meg a Haraszti nemzetségbeli Mikó fia Lászlótól; de Lothár ismét túladott rajta, átengedvén azt a Haraszti nemzetségbeli Dauti Leustachiusnak, a ki ekkor Adorján falu másik felét is már a magáénak vallotta. Leustachiusnak elhúnytával magva szakadván, 1331-ben Magyar Pál gímesi várnagy nyerte el a birtokot Róbert Károlytól, királyi adományképpen. Beiktatása ellen ugyan tiltakozott a Leustaschius családjabeli Kókai Mogh fia Mihály, perét azonban elvesztette. A kői káptalan 1335-ben iktatta be Magyar Pált a birtokba és ekkor be is járta a határát. Ez a birtok azonban még nem jelentette egész Adorjánt, hanem csakis annak felső részét, melyet Felső- vagy Kis-Adorjánnak neveznek a följegyzések. A másik rész, Alsó-Adorján, ekkor még felerészben Geszti Lőrinczé volt, a ki 1340 táján ezt a birtokot az országbíró előtt eladta Magyar Pálnak, a Boldogasszony tiszteletére épűlt monostor felével és a Szt. Miklós-templom felével, úgyszintén a tiszai halászattal együtt. A király 1341-ben Magyar Pált megerősíti Felső- és Alsó-Adorján birtokában. De birtokosok voltak még Felső-Adorjánban a Haraszti nemzetségből való tárnoki nemesek is, a kik 1344-ben adták el Magyar Pálnak a részüket. Így már csak Alsó-Adorján egyrésze nem volt a Magyar Pálé; ezt a részt 1350-ben Geszti Lőrincz fia János kezén találjuk és még 1377-ben is, a Chechtő nevű halastóval együtt.
Magyar Pál, 1350-ben, a Szentföldre készűlvén, Felső- és Alsó-Adorjánt a leányának adja, utóbb pedig, 1354-ben, feleségének, Gelsei Csapó Margitnak adja át asszonyrész fejében, a ki viszont 1355-ben az óbudai Klarissza-apáczáknak adományozta mind a két Adorjánt, melyet még ez évben az apáczák át is vettek. A következő évben, úgyszintén később is több ízben, az apáczák királyi megerősítést nyertek birtokukban. Alsó-Adorjánnak a Gesztiek kezén levő része tovább is azok birtokában marad, a miről még 1450-ben is tanúskodik egy följegyzés. A XV. században a Szekcsői Herczeg családnak is volt itt része.
A község több kiváltságban részesűlt; 1406-ban Felső-Adorján hetivásárra kapott engedélyt, 1428-ban révmentességet Kanizsán, 1459-ben pedig az apáczák jobbágyait felmentették a vármunkák és katonaszállítás alól. Ezeket a szabadalmakat 1496-ban II. Ulászló megujította.
A mohácsi vész után a község elpusztúlt, lakói elszéledtek és urai, az óbudai Klarisszák is Pozsonyba menekűlvén, birtokaik, török kézen, nem jövedelmeztek a számukra. Jogigényeik megóvása végett 1571-ben és 1610-ben tettek ugyan lépéseket, de a nádor 1640-ben uratlan jószágként eladományozta a birtokot Boda Györgynek és Kún Mihálynak, mert azt állították, hogy őseik földje az. Ez a donáczió szolgáltatott azután alapot arra, hogy a török hódoltság megszűntével a Kún család régen szerzett jogainak elismerésével, Kún Katalin, Sembeő János özvegye, lépett a jószág örökébe. Az apáczák hiába igazolták jogukat, hiába ismerte el az 1702-ben a bécsi jogvizsgáló bizottság is, nem nyerték vissza többé birtokukat, a melyet később pusztaként a tiszai határőrvidék Kanizsa katonai sáncz határába csatoltak. Ezen a pusztán idővel telepek keletkeztek.
