A város leírása.
A város leírása.
Ha az idegen vasúton jön Szabadkára, már a pályaházban tanúja lehet a nagy forgalmi életnek, melyet a hét irányból érkező és ugyanannyi irányba induló utasok s vonatok keltenek. Bár e pályaház a folyton fejlődő város keretébe már sem külsejénél, sem szűk terjedelménél fogva nem illik bele, s bár Szabadka nem egyszer kísérelte meg az állam támogatását egy új pályaudvar építésére megnyerni, eddig kifejtett törekvése sikertelen maradt. A pályaházból kilépve, nagyobb térre jutunk, melynek helyén a pályaudvar területével együtt hajdan a Rogina barának nevezett mocsár éktelenkedett, mígnem az 1880-as években Mamuzsics Lázár polgármestersége idejében feltöltötték. E tért jobb oldalról több díszes, palotaszerű épület, bal oldalról pedig a Mária Terézia-park szegélyezi. A park déli oldalán áll a magy. kir. törvényszék palotája, tőle föllebb a közös huszárság és a katonai kórház épületei, majd folytatásban a zentai úton az új honvéd-laktanya, vége felé pedig a vaj- s gázgyár, az ú. n. zentai temető s ezen túl az új vágóhíd következnek. A parknál a Kossuth-utczába befordúlván, majdnem fővárosi utczát látunk magunk előtt elegáns új épületekkel. Az utcza végén a Szentistván vagy piacz-térre, a város szívébe érünk. Itt magaslik ki díszes korintusi oszlopaival a Pest Szálloda, melynek oldalán a renovált Városi Színház foglal helyet. E téren volt a tornyos városháza s a vele híddal összekötött gimnázium régi épülete, a melyeket már leromboltak, hogy helyet adjanak a tervbe vett monumentális, új városházának. E térről jobbra egy kis utcza a Teleki-térre visz, a melyen a hajdani várból átalakított Szt. Ferencziek 206temploma s klastroma áll. Az előbbit a múlt évben kibővítették és egy második tornyot is emeltek fölibe.
A Főtérről a Deák-utczába térve be, a kéttornyú Szt. Teréz-templomhoz s plébániához érünk, a mely előtti téren újabban díszes park készűlt. Innen a Zombori (újabban Rákóczi) út vezet tovább, melynek végén a Kálvária van szép kápolnájával s az ú. n. bajai temetővel. Innen villamoson visszatérve, ismét a Főtérre, gyalog folytatjuk sétánkat a Széchenyi-utczába, melynek mindjárt elején szembe tűnik az új díszes zsinagóga hatalmas kupolájával, vele szemben a főgimnázium palotája emelkedik; majd később az apáczák klastromához s az ú. n. Kakas-iskolához jutunk. Innen az Erdő-utcza vezet a városi erdőbe. Ugyancsak a főtérről indúl ki a Wesselényi-út is, melynek elején a Nemzeti Kaszinó palotája s előtte a kaponyai hősök emlékoszlopa, továbbra az evangélikus templom és a Szt. György-templom láthatók, végén pedig a Mária Valéria-közkórházhoz s a Városi Szegényházhoz jutunk. Innen a Zimonyi úton a városba visszaindúlva, útközben a gót stílben épűlt Rókus-templomhoz jutunk, mellette a községi népiskola emeletes épületével. Majd bekanyarodva a Damjanich-utczába, a városi tűzoltók laktanyája, az áll. tanítónőképző palotája és a belvárosi elemi iskola előtt haladunk el, míg végre az új postaépületnél az Eötvös-utczába fordúlhatunk, melynek nevezetességei a római stílben épűlt takarékpénztári palota s a régi törvényház, hol a Városi közkönyvtár és Múzeum van. Ezután ismét a főtérre érünk, melynek még az éjszaki oldalából nyíló Batthyány-utczát tekintjük meg, a hol a Joó-féle gőz- és kádfürdő-intézet, a szép magyar stílű izr. paplak és a Magyar-Osztrák Bank palotájának megtekintése után visszatérünk a főtérre s itt villamosra űlve, a Kossuth-utczán át, a törvényszéki palota előtt s a vasúti átjáró alatt áthaladva, az ú. n. szegedi szőlők között, a hol sorban egymás mellett után következnek a Villamos telep, az áll. Gyermekmenhely, a Jéggyár és a Honvédhuszár-laktanya, Palicsra juthatunk, hogy hosszú sétánk után az erdő árnyas fái alatt kellemesen pihenhessük ki fáradalmainkat.
Bár már az 1870-es években s ezek után is többször alkotott a város rendszabályokat a középítészetre s ezeket érvényesíteni is iparkodott, mégis sokáig nem sikerűlt eltüntetni a hajdani rendetlen építkezés nyomait. A város rendezése és szépülése csak igen lassan haladhatott előre s ily irányú intézményeinek magvai, bár részben már Mukics János polgármestersége alatt megérlelődtek, kifejlődésük teljességét a mocsáros Rogina bara feltöltésével, új utczák nyitásával, az útak rendszeres kövezésével, a járdák aszfaltozásával (1891 óta), ártézi kútak fúrásával, csatornázással, a közterek s a szabadka–palicsi 7 kilométeres országút befásításával, két új templom, szegényház, közkórház, közvágóhíd, gimnázium stb. felépítésével, a gázvilágítás behozatalával (1891 óta) s más hasznos alkotásokkal Schmausz Endre főispáni és Mamuzsics Lázár (1884–1902) polgármesteri munkájával érték el. Az utczák kövezése hozta magával az általános építkezési kedvet s ma már a sok díszes középület mellett számos csinos magánház s bérház ékeskedik.
A jelenlegi polgármester, Bíró Károly szintén több hasznos és sürgős munkálatot tervez, így egy új városháza építését, Palics fürdő kiépítését, újabb kövezéseket, aszfaltozást, csatornázást és vízvezetéket, valamint a pusztákon alapítandó kultúrális intézményeket (templom, paplak, iskola, orvos, csendőrség stb.)
Szabadka városa majdnem kizárólag önerejéből fejlődik s halad, idegen segítséggel nem igen dicsekedhetik s ha a haladásnak igazán átérzett szüksége nem engedi majd a várost megállapodni, még egy-két évtized alatt oly átalakuláson fog átmenni, hogy mindenki előtt a jelenkor kívánalmainak megfelelő város színében fog feltűnni. Szabadka sajátságos előnyei, gazdagsága, roppant területe s nagy népessége már előre biztosítják a szép sikert s remélni engedik, hogy a város ideálisabb czélra is fog törekedni, arra t. i., hogy anyagi jóléte mellett a vidék társadalmi és szellemi központjává is felküzdje magát.
