A város pusztái.
A város pusztái.
Bajmok már 1462-ben faluként szerepel Mátyás király anyjának, majd 1484-ben Korvin Jánosnak a birtokában. Fel van sorolva az érseki dézsmákban s a török defterekben is. A következő években elpusztúlt s 1702-ben hivatalosan Szabadkához kapcsolták. 1705-ben betelepítették s önálló falu lett. Szabadka mint földesúr, jókora nagy uradalmat tartott vissza magának (5552 hold) s patronátusi jogait most is gyakorolja a falu fölött. Bajmok határában van az ú. n. kaponyai csárda, a hol 1849 márczius 5-én Gál alezredes fényes győzelmet aratott a szerbeken.
Csantavérnek is hasonló története van, mint Bajmoknak. 1783-ban telepítették be, Szabadka akkor az új falu éjszaki részén 4204 holdat foglalt le a maga számára uradalmi földnek.
Györgyén pusztát is 1462-ben említik először, sorsa közös volt Bajmokéval. 1598-ban szerb lakosai Esztergom vidékére költöztek, a török kor után a szabadkaiak foglalták el. 1904-ben 1896 róm. kath. és két izr. lakott e pusztán.
Nagyfény 1462-ben szintén falu volt, de a következő években elpusztúlt s 1702-ben kerűlt Szabadkához. 1890-ben 1791 lélek lakott e pusztán, 180 házban. 1905. év végén a leendő templom körűl 16 lánczot házhelynek adtak el 600 négyszögöles részletekben.
Zobnaticza puszta szerb nyelven zabföldet jelent s 1543-ban említik először. Keleti részét a nép Kukorik-nak nevezi s e nevet a hajdan állítólag 194itt volt fajdkakasok kukorékolásáról vagy az itt termett sok pipacsról (szerbűl kukorik) magyarázza. A 8939 láncznyi területen 1880-ban 1160 lélek lakott.
Vámtelek is 1543-ban szerepel először s Bornemisza Pál birtoka volt. 1598-ban elpusztúlt és szerb lakosai Esztergom vidékére költöztek. 1880-ban 1278 lélek lakott e pusztán, területe 6818 láncz.
Verusity régi neve Vörösegyház volt. Előbb az óbudai apáczák faluja volt, később a Koroghi családé, majd Korvin Jánosé lett. Utóbbi 1504-ben Török Imrének adta, utána Bornemisza Pálé lett. 1880-ban 3091 lakos volt e pusztán.
Tavankutat már 1439-ben városnak mondják a Hunyadiak birtokában. 1658-ban Serényi Pál kapta a nádortól. Templomhegy nevű határrésze a mostani iskola mellett a hajdani város emlékét tartotta fent. 1880-ban 3041 lakosa volt.
Sebesity hajdan a Hunyadiak birtoka volt Sebesegyháza néven. 1639-ben Lósi István, 1640-ben pedig Milojkovics Miklós kapta. 1880-ban 3444 lélek lakott e pusztán, melynek határában az 1880-as években egy Bosznia nevű kis telep keletkezett.
Tompa egy 1572. évi összeírás szerint régi kún szállás volt. Története Sebesityével közös. Tompa puszta déli részében vannak a város körüli régi szőlők és Radonovácz szántóföld. Tompa puszta területén elszórva 1890-ben közel 7400 lélek lakott 1629 házban.
Kelebia szintén régi kún szállás volt. A puszta jelenlegi legnagyobb birtokosa a báró Redl család, a mely itt impozáns kastélyt és 1905-ben szép gótstílű templomot építtetett. Az uradalmi cselédség s a sok kertésznép lakóhelye már egész falu. Területe 11801 láncz, lakosainak száma kb. 5000.
Csikéria nem önálló történeti múlttal bíró falu neve, hanem a Sebesity és Verusity pusztákon át a Tiszába ömlő Csík-ér körüli földrész elnevezése.
Ludast már 1335-ben említik először Ludasegyház néven s nevéről is ítélve, falu lehetett. A török uralom után kerűlt Szabadkához s azóta a lakosság itt annyira megszaporodott, hogy 1832-ben iskolát s templomot, 1862-ben pedig rendszeres lelkészséget is kapott. 1880-ban 4129 lélek lakott e helyen, melynek csak neve „puszta”, de valójában egy falu színvonalán áll. Nevezetessége a ludasi tó, melynek nádasai között a szabadkai nép a török elől futva, gyakran biztos menedékhelyre talált.
