A homok.
A homok.
A diluviális képződmények második fontos alakja, a homok, a mely Bács-Bodrog vármegye területén a lősznél kisebb térre szorúl és majd mint régibb keletű diluviális (éjszakon), majd mint újabb korú alluviális képződmény (folyók mentén) szerepel. Miután a lősz rendesen a homokon fekszik, világos, hogy a homoknak már előbb kellett az illető területen elhelyezkednie, mint a lősznek, azaz a homok a lősznél idősebb képződmény. Ezt a homokot, úgy mint a Duna-Tisza-köz 4homokját is részben azok a törmelék-kúpok szolgáltatják, a miket a Vértes-Bakony hegységén áttörő és a Duna völgyébe ömlő vizek raktak le, részben pedig a Dráva hozott magával.16) A homok a diluviumban száraz lett, mire a szél hatalmába került, a mely állandóan mozgatta. Van azonban a területünkön a jelenkorban képződött futóhomok is, ennek anyagát a folyók szolgáltatják és medreikben, illetőleg partjaikon halmozzák fel. A diluviális homok színe, Halaváts szerint fehér, sárga, a humuszoké fekete. Javarészben kvarczszemekből áll, de a mellett alárendelten csillámlemezkéket, mész-, földpát-, amfiból-, magnezit- stb. szemcséket és egészen borsónagyságú kvarczkavicsokat is tartalmaz. A homokszemek mész- vagy limonit-hártyával vannak bevonva. Összetétele általában igen különböző és már kis területen is igen változó.6)
A futóhomoknak és lősznek egyes helyeken előforduló fajtáin kívül, az alluviális képződményekhez számítjuk még az úgynevezett „öntés talajt”, melyet a Duna mellett, Apatintól Ujvidékig, alluviális homok, e mögött pedig lősz követ, egészet a telecskai magaslatig.
Koch Antal dr., Telecskán kívűl, a vármegye alsó részében még két „terraszt” különböztet meg. A legalsón, mely a Duna mostani árterének felel meg, Palánka, Dunagálos, Begecs, Futtak, Ujvidék fekszik és iszapos homokból áll. A második, a régibb ártér, az ó-alluvium, melyet felűl sárga lősz-agyag, alúl homok formál.
Jellemző még a Duna árterének, különösen a Telecskától délre eső részében az a számos lőszös agyagból álló s a környezetből kiemelkedő halom, a melyekről Halaváts azt tartja, hogy ezek valamikor folyami szigetek lehettek, melyeken szél és víz közvetítésével homokbuczkák keletkeztek. Ilyen példáúl a Németpalánkától éjszakra fekvő Törökhalom. A Tisza jobboldali árterét szintén az „öntés-talaj” jellemzi, melyet a Telecskától alluviális lősz terület választ el.
