Tavak.
Tavak.
E mondhatni időszakos „baráknál” sokkal nagyobb fontosságúak azok a kisebb-nagyobb tavak, melyek a vármegye területén a vízjárta helyeken, a folyók árterén és a homok borította részeken előfordúlnak. Lősz-területeken a már többször említett ok miatt nem keletkeznek, tehát főleg a vármegye éjszaki és nyugati részére szorítkoznak. Czirbusz ezeket a tavakat, melyek majd egyenkét fordúlnak elő, mint például a Palics-tó, majd csoportosan, mint pl. a Mosztonga-ér 11folyós tócsái, felemás tavaknak nevezi, mivel csekély mélységük inkább laposan behorpadt vápáknak, mint tófenekeknek mondhatók s így már a rónavizek típusára emlékeztetnek. Valamennyien zárt tavak, hiszen párolgásuk annyira ellensúlyozza a beléjök ömlő, illetőleg bennük összegyülemlő vízmennyiséget, hogy a fölös víz levezetése szükségtelen, miért is lefolyástalanok.
A vármegye területén előforduló ilyen tavak vizüket nem annyira a csapadék révén kapják, hanem inkább az úgynevezett „talaj-víz”, a „földárja” útján; ez tartalmazza oldott állapotban azt a nagymennyiségű szíksót is, a mely a tó kiszáradása esetében a tómedenczét fehér lepelként borítja.
