A bajai törvényszék.
446A bajai törvényszék.
A vármegyei törvényszék mind a nemzeti nagylétnek a török hódoltság utáni első ébredésekor, mind ezután is egészen az 1848-iki élet-halálharczig, állandóan csak egy volt. 1699-ben, mikoron, mint láttuk, I. Leopoldus királyunk a vármegye mindkét részét közigazgatási és törvénykezési tekintetben ismét dicsőséggel szerzett régi jogaiba helyezte vissza: a vármegyei törvényszéket Baján találjuk. E nevezetes időpontban Cséri Mihály és Balogh Ferencz voltak az alispánok; Osztrozaczky Imre volt a főjegyző; az akkori szolgabírák közül Deibler Jánosról és Lipkovics Mártonról van tudomásunk. Később, 1712-ben, mely év június hó 2-ik napján királyi diplomát kapott Bácsvármegye s ennek alapján az érsek-főispánnak a vármegye határán kívűl eső székhelyén: Kalocsán nyomban meg is tartotta alakúló gyűlését: a vármegyei törvényszék ugyanitt, Kalocsán ítélkezett, míg azután a következő évben álladóan Bajára kerűlt vissza. A mindennémű latrok berekesztésére hívatott börtönöket is Baján helyezték el.
A vármegyei törvényszéknek mindenkor az alispán volt az elnöke, mellette az ügyészszel és a „régi jó táblabírák” karával; joghatósága természetesen mint a polgári, mind a fenyítő-ügyekre is kiterjedt s a pallosjog, a jus gladii is föltétlenűl megillette.
