Érseki udvarbírák.
Érseki udvarbírák.
A vármegye e korszakbeli törvénykezésének mindenesetre megemlítésre érdemes emléke az ú. n. érseki udvarbírói intézmény, mely nálunk később annyival is inkább nagy jelentőségre emelkedhetett, mert a XV. század második felétől kezdve a kalocsai érsekek hosszú időn keresztűl egyszersmind örökös főispánjai is voltak a vármegyének. Az érseki udvarbíróság különösképen a nagynevű Buondelmonte János kalocsai érsek (1424–1447) korában virágzott. Ez időtájt, mikor a megyebeli nemesek és főurak saját maguk is dönthettek a jobbágyaik kisebb-nagyobb ügyes-bajos dolgaiban: a bácsi és kalocsai érsekek összes jobbágyai ki voltak véve a vármegyei joghatóság alól s azoknak világi vonatkozású pereiben is az érseki udvarbíró ítélkezett. A bácsi káptalannak egy bizonyságleveléből, mely a bácsi vásár alkalmával hamis pénzek forgalombahozatala miatt elmarasztalt György nevű budai kereskedő ügyében állíttatott ki, megtudjuk, hogy 1433-ban Fejéregyházi János diák volt a bácsi érseki kúria udvarbírája.
1486-ban, tehát az igazságos Mátyás király uralkodása alatt szűntek meg a vármegye terűletén is a generale judiciumok s az 1486. évi VIII. és IX. t.-cz. alapján a vármegyei törvényszéknek egy új, tisztúltabb szervezete nyert életet. Ez időtől mind Bács, mind Bodrog vármegyének is 10–12 nemes embert kellett kijelölnie, hogy ezek, a vármegye esküdtbíráiként gyakorolják a törvénykezést a király által kinevezett főispánnal, a főispán által kiválasztott alispánnal és a vármegye nemessége által megbízott négy szolgabíróval (judices nobilium) együtt. De a vármegyei törvényszék ilyen alakjában fölötte rövid életű volt, mert az 1492. évi LIII. t.-cz., annak megszűntetésével a statusquo-t állította vissza a vármegye jogszolgáltatásában. Csupán a mohácsi veszedelem utáni esztendőben nyerte a vármegyei bíráskodás azt a szervezetét, mely csak a múlt század második felében, – tehát úgyszólván a legújabb időkben – engedte át helyét a bíróságok jelenlegi szervezetének.
