Repositionális per.

Full text search

Repositionális per.
A XIX. század első évtizedei alatt a következő volt a vármegyében egy nagyobb repositionális, vagy a mint akkori jellegzetes magyarsággal nevezték: visszahelyeztetési-per szabályszerű lefolytathatásához szükséges eljárás rendszerinti menete:
A felperes, ki vélt igazait megoltalmazni s a jogain ejtett csorbát kiköszörűltetni kívánta a vármegye karainál és rendeinél, elsőbben is beadta „alázatos könyörgését” (keresetét) a tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Első All-Ispány úrhoz, bőbeszédűen adván elő benne a tényeknek szerinte való állását. Az első alispán erre kibocsájtotta az idéző levelet, kitűzvén benne a megtartandó helyszíni tárgyalás helyét és határnapját. Az idézéssel megbízott vármegyei esküdt kézbesítvén alperesnek a jelzett levelet „a hozzá csatolt folyamodó levélnek hiteles mássával” – nyomban kiállította a „törvényesen végben vitt által adásról és értesítésről szólló és a fellyebb tisztelt felperes igazaihoz megkívántató, neve aláírásával és élő petsét nyomójával megerősített bizonyság-levelet”.
A helyszíni tárgyalás alkalmával alperes, – természetszerűen – ellene mondott a felperesi kívánalmaknak. Erre az alispán vezetése alatt megindúlt a vizsgálat, vagyis a bizonyítási eljárás a lehető legszélesebb mederben; kihallgatták a felhívott tanúknak rendszerint bőséges számát. Felperes ennek végeztével aztán benyújtotta a tekintetes „visszatételbeli” (repositionális) bírósághoz az előzetes eljárás során kihallgatott tanúk vallomásait feltüntető hiteles bizonyságlevelekkel és minden rendelkezésre álló bizonyítékokkal felszerelt „alázatos feleselését,” melyben előadja a perben addig kifejlett tényállást és „bényújtott rövid visszatételbeli könyörgő levelének kitételét” bebizonyítja.
Felperesnek a most jelzett perírata után alperes adta be a bírósághoz a maga „alázatos feleselését,” mely által az oltalmazásának fontosságát és erejét bémutatja,” – csatolván hozzá a saját ellenbizonyítékait, kérve felperest „keresetétől elmozdítani.” Majd ismét felperes „feleselt” per longum et latum s végűl alperes terjesztette be „második rendbéli alázatos védelmét.” Annakutána pedig a visszatételbeli bíróság a perbéli tényállás szorgos meglatolgatása után, és miután a felperes tanúbizonságainak vallástételei meghitelesíttettek, valamint a perben álló felek az ő „feleselő írásaikban” eléggé meghallgattattak volna, meghozta a maga ítéletét, melynek végrehajtásával a vármegye karai és rendei legtöbb esetben az első alispánt bízták meg.
Ilyen nagyszabású visszahelyeztetési per volt példáúl az is, melyet ő nagysága Pacséri Császár Sándor királyi tanácsos úr, tekintetes Temes vármegye második alispánja és a méltóságos királyi Tábla egyik közbírája, mint felperes indított néhai tettes Bács vármegye táblabírája Pacséri Császár Ferdinánd elmaradott özvegye, szül. Reichard Júliánna alperes ellen, Pacsér község egy-huszonnegyed részének az ő birtokába való visszahelyeztetése iránt, 1832-ben. A mikor is Almási Antunovits Albert volt Bács vármegyének első alispánja. Az alperes özvegy részére kibocsátott idéző levelet Almási Rudits Máté vármegyei esküdt kézbesítette s ő terjesztette be az ezt igazoló „jelentő levelet.” A vármegye főjegyzője ez időtájt Borsódi Latinovics Benjámin, főszolgabíró pedig Rudits Dániel volt. A vármegyei visszatételbeli bíróság 1832 esztendei Bőjtmáshava 17-ik napján hozta meg e perben a maga ítéletét, melynek rendelkező részét, – az akkori idők törvénykezésének egyik jellemző bizonyságaképen, – szószerint ide iktatjuk:
455„Minthogy a keresetben lévő Pacséri helység 24-ik részének felperes Császár Sándor úrhoz tartozandó valóságos tulajdonát – ennek boldogúlt báttya Cs. Ferdinánd úr, az irományok közt levő számos oklevél bizonyítása szerint, sem életében, de a végső Intézete világos szavai szerint – következett halálának esetjére sem hozta kétségben, sőt ezt, az ezen Bíróság elébe terjesztett feleletjeiben maga az özvegy, tudni illik az alperes fél sem tagadná, – s így a keresetben levő 24-ed résznek felpereshez tartozandó igazságos tulajdona kétségbe nem jöhetvén, midőn ennek haszonbérlő- és csak ugyan nem valóságos zálogúl, a mint ezt az alperes a Felperesi irományok sorában lévő barátságos egyezésnek világos értelmű tartalmai ellen állítja, – hanem zálog gyanánt való birtoka (utile Dominum ad instar pignoris) a meghalt Cs. Ferdinánd úrnak csupán csak életére terjesztetett, s ennek halálával a haszonbérlő Birtok megszűnvén, a Felperesre által bocsájtani világos szavakkal kiköttetett; – ezen felűl pedig a felperesi hitelesített s minden kifogásokat felűl múló tanúbizonyságoknak egyre czélzó vallásai azt szinte világosan bizonyítják: hogy az alperesnek férje és a Felperes közt alkotott, de az Alperes kezei közt lenni kellő szerződésnek erejénél fogva az alperesnek férje a Felperes részére esztendőként 300 forintokat haszonbér fejében fizetni kötelezve volt és ezt valóságossan egész azon ideig, míg az egész jószágot 1821-ik esztendőben a legnagyobb nyilvánsággal a felperesnek által adta, meg is fizette; s mivel így mind a tulajdonnak valósága, mind a bírtoknak használlása a Felperes részérűl ezen az alperes boldogúlt férje eránt való különös mivoltú helyheztetésében – elegendően volna bébízonyítva, – a Felperes ezen birtokrészének pediglen alperes által erőhatalommal és fellyebb bébizonyítottak szerént törvénytelenűl lett letartóztatása, úgy pedig a felperesnek öntulajdonábúl való erőszakos és törvénytelen kizárása, a felperesi oklevelekbűl – úgy az alperesnek önnön feleletjeibűl, valamint azon környülállásbúl is, hogy még most is az őtet nem illető erőszakos bírtokban benn vagyon s azt törvénytelenűl továbbra is folytatni kívánja, – világosan bébizonyíttatott, – ennélfogva a kérelem-levélben előhozott visszatételbéli Törvények – nevezetesen az 1802-ik Esztendei 22-ik és 1807-ik Esztendei 13-ik Czikkeljei rendszabásaihoz képest, a Felperes a keresetben lévő egy 24-ed résznek bírtokába visszatétetni rendeltetvén, az alperes a törvénytelenűl egy Esztendeig és a mi még azon felűl van, magának tulajdonított és végre hajtás alkalmával kinyomozandó birtok haszonvételének visszatérítésében – úgy ennek erőszakos letartóztatásával okozott s bírói képpen 22-ik szám alatt meghatározott kétszázhuszonhét (227) forintok 3 1/2 krokbúl pengő pénzben álló költségeknek visszatérítésében törvényessen marasztaltatik és mindenekre való nézve a végrehajtás elrendeltetik. Egyéberánt a mi az Alperes – minden tekintetben bizontalan zálogos summának Felperes részérűl állítólag tartozó lefizetése eránt támasztott követelését és a többi ehez hasonló kereseteket s kérdéseket illeti – ezek és jelenvaló Bíróság ítélete köréhez nem tartozván, – a rendes törvényes útra igazíttatnak. Költt Pacséron, 1832-ik Esztendei Bőjt más hava 17-ik napján. Antunovits Albert, ttes Bács vármegye Első All Ispánja, – Rudics Dániel tiszteltt Tttes Vármegye Fő sz. Birája, – Tomcsányi András, a fenn tisztelt Tettes Vármegye Esküttje.”
Miként az ítélet végrehajtásával megbízott Almási Antunovits Albert, Bács vármegye táblabírájának s ez esetben helyettesített alispánnak Pacséron, 1835-ik esztendei Szent Jakab hava 29-ik napján kelt s a megye karaihoz és rendeihez intézett terjedelmes jelentéséből olvashatjuk, a most közölt ítélet „a végrehajtásnak ellenállással való megakadályoztatása után, ugyan feljebb említett özvegy Asszonyság által kegyelmes megváltoztatás végett a főméltóságú magyar királyi udvari Kanczellária elébe vitetett, de Ő Felségének folyó (1835) esztendei május hónap 21-én 6742/522. szám alatt költ kegyelmes királyi meghatározott parancsolatánál fogva velejében helyben hagyatott”.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi