A bácsi szerb püspökség. Az első szerb kongresszus.
A bácsi szerb püspökség. Az első szerb kongresszus.
Újvidék egyúttal székhelye a bácsi szerb püspöknek. A püspök az 1690. évi nagy telepítés után egy ideig Szegeden lakott. 1702 után költözött Újvidékre. Melyik évben, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1708-ban Metohiacz István püspök már Újvidéken lakott. A királyi kinevező okirat előbb említi őt bácsi, s csak azután szegedi püspöknek. Minthogy pedig a püspökség székhelye előbb Szeged volt, ebből azt kell következtetnünk, hogy az új püspök tulajdonképpen a bácsi egyházmegye főpapja s a szegedi püspökség czíme, mint az egyházmegye hajdani székhelyének czíme, csupa kegyeletből maradt fenn. Későbbi okíratokban állandóan bácsi és szegedi püspökökről találunk említést és Bácsot mindíg elől találjuk. Így 1713-ban Dimitrevics Gergely legfelsőbb megerősítést nyer a bácsi és szegedi püspökségre. 1722-ben Tomásevics Sofront bácsi, szegedi és egri püspöknek nevezi a királyi leírat. 1731-ben Pávlovics Viszárion már csak a bácsi püspökségre nyer megerősítést; jeléűl annak, hogy a püspökség hajdani czíme és székhelye teljesen feledésbe ment és illetékes köröknek csupán a Bácskában székelő bácsi püspökségről volt tudomásuk. 1722-ben már kongresszust tartottak a szerbek Újvidéken. Jele ez annak, hogy e hely akkor már legfontosabb pontja volt a szerbségnek a Bácskában s egyúttal azt is bizonyítja, hogy egyházi tekintetben is czentrális jellege volt, mert a kongresszus egyházi gyülekezet volt. Röviden leírjuk a kongresszust. Az 1722. évi szeptember 8-án tartott szerb kongresszuson a jelenlevő egyházi és világi rendek először is az elaggott és beteges karlóczai metropolita: Popovics Vincze koadjutorává, cum 247jure successionis megválasztották Petrovics Mózes belgrádi érseket. Ennek a határozatnak záradéka az volt, hogy akár egyiknek, akár a másiknak bekövetkezendő halála esetén a két érsekség ipso facto egyesítve leend. Azonban a kongresszusi határozatot a kormány nem hagyta jóvá, mivel Bécsből aggódó szemekkel nézték a magyarországi szerbek egyházi főnökségének egyesítését a Szerbiában lakókéval. Főleg azért, mivel nem akarták, hogy a szerbek főpapja oly területen székeljen, a mely nincs oly szoros kötelékkel fűzve a monarkiához, mint a régi székhely: Karlócza. Attól is tartott a kormány, hogy a török iga alól felszabadúlt Szerbia lakosai országukat idővel a császári hatalom alól is függetlenítenék s ebben az inicziatívát éppen az érsek tehetné, mint tette Csarnojevics Arzén pátriárka, a ki népét kivezette a török uralom alól. Ezek a tekintetek vezették a kormányt, midőn az újvidéki kongresszus határozatát nem vette tudomásúl. A szerbek mindamellett megmaradtak az újvidéki kongresszus határozata mellett s az 1723. évi márczius 2-án tartott kongresszus küldöttsége kérte a királyi biztost, hogy a két érsekség egyesítését a kormánynál eszközölje ki. A kormány hallgatagon nézte a dolog fejlődését. Petrovics Mózes pedig a következő években kormányozta a karlóczai érsekséget. Popovics halála után Petrovics lett a karlóczai érsek s 1730 július 27-én bekövetkezett haláláig mint metropolita kormányozta a két érsekséget, a kormány azonban csak karlóczai érseknek és belgrádi adminisztrátornak tekintette. Petrovics különben Belgrádban székelt, de udvart Karlóczán is tartott. Utána a szerbek következetesek maradtak előbbi törekvésükhöz s a szerbség vallási középpontját Belgrádba igyekeztek áthelyezni. Az 1730 november 20-án császári leírat elrendeli az érsekválasztást; de úgy, hogy külön válaszszák a karlóczai érseket s egy másikat külön választanak Belgrádba, mint az ujonnan visszakapcsolt részek egyházi fejét. Azonban a szerbek megválasztották Jovánovics Vinczét karlóczai és belgrádi metropolitává. Az udvari hadi tanács most már engedett kérelmöknek s a császár 1731 július 2-án megerősítette Jovánovics Vinczét. Így a karlóczai és belgrádi érsekség egyesűlt. A bonyolódott ügy csak a status quo visszaállításával tisztázódott, midőn 1739-ben a törökök újra elfoglalták Belgrádot s az érsek székét áttette Karlóczára.
Továbbá Atanaczkovics Platon, ki 1851-ben állott az egyházmegye élére, mind alapítványaival és agilis müködésével sokat tett mind egyházmegyéje, mind az újvidéki szerbség érdekében. Ő vitte ki, hogy a Maticza székhelye Újvidék legyen s ő virágoztatta fel ezt az irodalmi egyesületet. Utóda Angyelics Germán, előbb adminisztrátora, majd 1874 óta püspöke volt a bácsi egyházmegyének. Új korszakot inaugurált. Sasszemekkel tekintett át egyházmegyéjén és nagymértékü konczepczióval erős lendítést adott annak.
