A kiváltságlevél.
A kiváltságlevél.
1749 februárius 17-én kelt a város szabadságlevele, melyet Koller István királyi biztos hírdetett ki nagy ünnepélyességgel. A polgárság letette a törvényszabta esküt, köteles hódolatot és hűséget fogadván őfelsége és a város iránt. Mozsarak dörgése, harangok zúgása hirdette az ünnepies pillanatot: Zombor szab. kir. város lett. Érdekesek és jellemzőek a szabadságlevélnek e részletei: „Mi Mária Terézia – kegyesen megszívleltük ezelőtt katonai uralom alá tartozott Zombor mezővárosbeli polgáraiknak soknemű, hasznos, előttünk kedves és kellemes szolgálatait és abbeli érdemeiket, hogy közösen – mind a róm. katholikusok, mind az állítólag kétharmadrésznyi többségben levő ráczok – ezelőtt hetven s egy nehány évtől fogva, szerencsés és békés időkben, valamint a számos bel- és törökellenes külháborúk idején, állandóan saját költségükön és fegyvereikkel, minden erejükkel és tehetségüknek egész teljével és mindíg kiváló éberséggel, gonddal és szorgalommal, különösen nevezett országunk szent koronájának s Magyarország egykori dicső királyainak, boldog emlékű Elődeinknek, Felséges Házunknak és már Nekünk is, jelesűl az utóbbi nyolcz év alatt különféle hatalmak ellen viselt s csak újabban a múlt év alatt Isten segélyével befejezett súlyos hadjárataink alkalmával – állandóan, kitartóan, sok vérontással, számos polgártársaiknak elvesztésével… tettekben is megmutatták és bebizonyították, hogy ragaszkodnak Hozzánk, hasznos polgárai a hazának, buzgó előharczosai a közjónak… A Bács vármegyében fekvő jelenlegi mezőváros Zombor, ezelőtt közönségesen zombori katonai sáncznak neveztetett, az 1741-iki évben az illetékes katonai fönnhatóság alól fölmentetett és a hazai törvények értelmében, jelesűl az 1741-iki legutolsó országgyűlés XVIII. szakasza alapján teljesen végkép az országos kormány és a föntebb nevezett Bács vármegye hatósága alá és bekebeleztetett… A közjót és haladást szemmeltartó fenti érvekből és okokból s az esedező polgárok és lakosok nagy érdemeire tekintettel, Bács vármegyébe kebelezett egész Zombor városát illetőleg – elhatároztuk, hogy az alább részletezendő területekkel, jogokkal és kiváltságokkal kedvelt Magyarországunk szabad királyi városává emeltessék… s nevezett országunk többi szab. kir. városainak, mint tulajdonunknak, számába, osztályába… avattassék…; mostantól kezdve mindenkorra Zombor szabad királyi város néven és czímén említtessék…, hogy biztos reményünk lehessen nevezett és különben is sokat népesedett Zombor mezővárosunkról, hogy mihelyt fölszabadúlva, kiváltságokkal fölruházva és a szab. kir. városok sorába lesz iktatva, még sokkal jobban meg fog népesedni, mi által – az ipar és kereskedelem, mely ezen az idők viszontagsága folytán elpusztúlt vidéken csekély, – virágzásnak fog indúlni; a termékeinek elárusítására piaczot nagyban nélkülöző környék lakosainak, az 216ugyanazon Bács vármegyében szinte újonnan szervezett Újvidék szab. kir. várossal együtt, árúcsarnokáúl fog szolgálni…” (Mily szép és nemes hivatást jelölt ki a királyi szabadságlevél Zombornak!)
