A mulató vármegye.
A mulató vármegye.
A zombori vármegyeháza, meg az egész város, másfajta csatáknak színhelye is volt a múlt század harminczas, negyvenes éveiben. Ezekről Zombor egyik krónikása így emlékezik: Zombor, akkori sáros-poros, minden rendőrség nélküli állapota mellett is, a vármegyei uraknak kedvelt találkozó-helye volt, hová a tekintetes karok és rendek egész zöme sereglett, különösen vármegyegyűlések alkalmával. Ivás, kártyázás, tánczestélyek – tanácskozási ügyekkel fölváltva – voltak az itt tanyázó urak főfoglalatosságai. De majdnem minden mulatság dőzsöléssel végződött. A tivornyázásokat nagyban elősegítette az, hogy a vármegyeház földszintjén kocsma is volt. Így aztán a gyűlések alkalmával a megyeháza általános mulatóhelylyé alakúlt. „Sándor czigány” gyakran éjjel-nappal húzta, s a rabok szolgáltak föl a mulatozó uraknak… – Ámde érett, komolyodott az idő. Zombort is élénken foglalkoztatták a nemzeti eszmék s termékeny talajra találtak itten. A Kossuth Lajos által kezdeményezett országos honi iparpártoló-egyesületnek Zomborban is megalakúlt a vármegyei központi védőegyleti osztálya. A nők „honikék”-karton ruhában jártak. A Nemzeti Kaszinó mintájára – Zomborban is megalakúlt a Magyar Olvasó-kör 1845-ben. Ez az egyesület sokáig az egész társadalmi élet irányítója, vezetője, – több hazafias, közművelődési, emberbaráti eszmének melegágya, megérlelője, megvalósítója volt. 1846-ban külön szerb Olvasókör (Csitaonicza) alakúlt. Igy érte meg a város az 1848. évi márcziusi napokat.
