A mezőgazdaság állapota.
262A mezőgazdaság állapota.
A vármegyei gazdasági egyesület iránt ekkor ébredt föl először az igazi érdeklődés. Az egyesület ugyan már tizenöt éve állott fenn, de alig volt valóságos működése, sikerekre meg épen nem tekinthetett vissza, s különösen az utóbbi időkben teljes közömbösséggel viseltettek vele szemben a vármegyei birtokosok, Gromon Dezső és Sándor Béla érdeme, hogy az egyesület talpra állott. Rácz Vilmos titkár részletes programmot dolgozott ki az egyesület teendőiről, kívánta a szakosztályok megalakítását s hírlapi akcziót indított az egyesület érdekében. És valóban megindult az érdeklődés, az egyesület tulajdonképen most alakult meg valósággal, a minek főoka volt, hogy a gazdák maguk fölfedezték érthetetlen elmaradottságukat minden téren a mezőgazdaságban. Különösen a nép ősi módon és haszon nélkül mívelte földjét, a mely többé nem bírta ilyenformán meghozni azt a jövedelmet, a mire a fejlettebb igényekkel szüksége volt a lakosságnak. A törvény által kijelölt gazdasági oktatásnak nyoma sem volt, a községi faiskolák a nevüket sem érdemelték meg s a nép mit sem tanult, hogy az aránylagos polgári műveltséget megszerezhesse s kivált, hogy a kereset kielégítő fokozására tudott volna törekedni. A gazdasági egyesület egy évtized múlva gyakorlati példákkal ébresztette fel a nép tudásvágyát s két évtized alatt átalakította a Bácska egész mezőgazdaságát, de addig még sok harcznak s erős munkának kellett nekifeküdnie. Karácsonykor történt meg az a nevezetes közgyűlés, a mely újjáalakította a vármegyei gazdasági kört. Elnökké Gromon Dezsőt választotta, a ki nagy erélylyel fogott az újonnan körvonalozott programm megvalósításához. Különben országszerte most indúlt meg a gazdasági fejlődés. Júniusban a gazda-kongresszus Székesfehérváron kikiáltotta az „agrarius mozgalom” megindítását.
Újabb szervezésre és rendezésre volt szükség a községi közigazgatás terén is. A vármegye 1878 deczember 17-én tartott közgyűlésében részletesen ki is dolgozta az új rendszert. Ugyanakkor a vármegyei közútak javítására is nagyfontosságú határozatot hoztak. E szerint a megye elhatározta, hogy a közmunkatartozás helyett bizonyos időre 10%-nyi adót vet ki a lakosságra s ebből megépíti az összes útakat. Valóban ideje is volt már.
A tavaszi rettenetes árvíz, a mely Szegedet rommá tette, mélyen megrendítette a vármegye népét, hiszen ősidők óta ő is félhetett hasonló katasztrófától, bár most szerencsésen elkerülte még a fenyegető Tiszaparton is: nagy gyűjtést indított a szegedi árvízkárosultak fölsegélyezésére.
Az áprilisi közgyűlés meleg lelkesedéssel emlékezett meg a királyi párnak ezüstlakodalmáról s feliratban hódoltak a felséges pár előtt. Májusban József főherczeg a vármegyében katonai szemleútat tett s ez alkalommal a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelték s különösen Zomborban fényes fogadtatásban részesült. Haynald Lajos kalocsai érsek júliusban kapta meg a bíbornoki czímet s a vármegye ez alkalommal őt is melegen üdvözölte.
