A népszámlálás.
A népszámlálás.
Az év végén végrehajtott népszámlálás a vármegyére nézve örvendetes eredményeket tárt fel. A megye lakossága, az országos 11%-al szemben, 12% szaporodást ért el az utólsó tíz év alatt. Szomorú azonban, hogy aránylag rendkívül sokan vándoroltak ki, tíz év alatt 40.000 lélek. Leginkább a Tisza melletti részek és az egy topolyai járás őrizték meg a maguk részére természetes népszaporulatukat; a csajkás részeknek azonkívül a vármegye egyéb tájaira szinte vonzóerejük van, mert jelentékeny volt ide a bevándorlás. Ellenben tény, hogy a városoknak nincs felszívó képességük, mert nincs iparuk. Bács-Bodrog vármegyének oly nagy belső propagatív ereje van, hogy csak Csanád vármegye múlja felül a születési arányszámot. Ennek következménye a paraszt-földbirtok gyors elaprózodása és mobilizácziója s így a földmívelő nép között már ez ok miatt is egy bizonyos proletáriátus keletkezik. Az iparos-városok feladata lett volna ezt az elemet magába olvasztani s ha már a anyaföld a meglevő okok miatt nem bírja 274őket eltartani, nekik kellett volna iparral segíteni rajta. De ipar nincs a városokban. Az iparosok legnagyobb része vagy az erős verseny, vagy a vállalkozási szellem hiánya és képzettségük alacsony foka miatt olyan munkára van utalva, hogy segéd nélkül dolgozik. Gyáripar pedig még ekkor egyáltalán nincs. Így a városok nem tudnak keresetet nyújtani a beköltözőknek. És a népszámlálás eredményei valóban meg is mutatták, hogy a városok népszaporodása csakis belső szaporaság eredménye. Kívülről jövő népszaporodást csupán Zomborban lehet konstatálni és ott is igen csekély mértékben.
A másik ok a földmívelés átalakulásának befejezetlensége. A vármegye földmívelése, mint már többször jeleztük, ebben az időben tér át az extenzív gazdálkodásról az intenzívre, minek folytán a gazdasági gépek rendkívül elterjedtek és sok munkáskezet tesznek nélkülözhetővé. De az intenzív gazdálkodás csak a nagy és középbirtokokat ragadta meg, a parasztbirtok mívelése bár javult, de mégis visszamaradott állapotban van. Így a felaprózott apró birtokokon a megszaporodott nép nem tud intenzive gazdálkodni s így abból meg nem él, tehát kénytelen kivándorolni.
A harmadik ok, mely a vagyonosabb és életrevalóbb elemekre is hat, az a nagy különbség, a mely a föld értéke és ára között a vármegyében és a szomszédos szlavoniai s a volt határőrvidéki vármegyéknél fönnáll. A csajkás járásokban és Szlavoniában ekkor egy hold föld ára 80–200 forint, a Bácskában 300–500 forint. Igen nagy csábítás a gazdákra, hogy itt a földjüket eladják és a szomszédban az áráért nagyobb terjedelmű ingatlant vásároljanak, abban a reményben, hogy szorgalmas munkával azt ugyanolyan módon leket kiaknázni, mint ezt. Valóban, a csajkás-kerület s a szlavon vármegyék nagy bevándorlásról tesznek bizonyságot.
A harmadik ok a következő években hamarosan megszünt, de az első kettő hosszú és nehéz, de szerencsére erős, egészséges fejlődés eredményeképen évről-évre csökkent s a következő népszámlálás már sokkal kedvezőbb képet mutat a vármegye életéről.
