A politikai helyzet.
A politikai helyzet.
A politikai helyzetnek erős és örvendetes változását várta a vármegye közönsége Széll Kálmántól, a ki februárban miniszterelnökké lett s szívesen is üdvözölte őt az ország élén. Még nagyobb érdeklődést keltett az a politikai fordulat, hogy a nemzeti párt belépett a szabadelvű pártba. A politikai vezetőségnek teljes fölfrissülését várták tőle s valóban bizonyos új irány indult meg ekkor a vármegyében is az országos politika bírálatánál s mérlegelésénél, a mely később messzemenő eredményeket idézett elő. A márczius 15-dikét pártkülömbség nélkül rendkívüli lelkesedéssel ünnepelték meg. Megemlítésre méltó, mint jellemző adat ez időből, hogy Erzsébet királyné szobrára páratlan készséggel folytak be az adományok; a vármegyében talán egyetlen község sem volt, hogy százan meg százan ne járultak volna hozzá a szobor tőkéjének gyarapításához; már április elején több volt együtt 20.000 koronánál. A vármegye lakosságának meg nem lankadt loyális és hazafias érzéséről tett ez is bizonyságot. Az egész éven át semmi feltünő esemény nem adott kifejezést ennek a politikai érzésnek, csak a későbbi évek mutatták meg, hogy érett itt is a gyümölcs.
Szeptemberben ünnepelték Karácson Gyula alispánt vármegyei tisztviselőségének harmincz éves fordulóján. Nagyon szép ünnep volt ez, s osztatlan elismeréssel hódolt a vármegye buzgó s kedvelt alispánja előtt az okt. 27-iki közgyűlésen. Épen ilyen szeretettel jubilálták Gromon Dezsőt, a ki tizenötödik éve volt honvédelmi államtitkár. A deczemberi közgyűlésen Latinovits Pál bő és szépen megindokolt indítványára elhatározták, hogy a volt főispán arczképét megfestetik a megyeház részére.
