Árvízbajok.
Árvízbajok.
Az április 5-én tartott vármegyegyűlésen Sándor Béla főispán részletesen tárgyalta a vármegye közigazgatási állapotait, a melyek egészen kielégítőek voltak s a rendes módon, minden fennakadás nélkül folytak. Nem volt azonban ilyen kedvező állapotban a vármegye közgazdasági helyzete. Nem szólva az általános természetű okokból származó gazdasági bajokról, ezen a tavaszon az árvízzel volt sok baja a vármegyének. Mióta a Ferencz-csatornát Türr István tábornak vezetése alatt egy társaság megépítette, a vármegye csaknem teljesen megszabadúlt az árvízveszedelemtől. Még 1876, 1877 és 1878-ban az általános vízkalamitások idején, a nagy szegedi árvízkatasztrófa napjaiban sem volt olyan nagy baj a vízáradásokból, mint a 70-es évek előtt, mikor százezer holdnyi terület szokott víz alá kerülni minden áradásos esztendőben. Most a csatorna levezette a vízfölösleget s alig pár ezer hold került legfeljebb víz alá. Ebben az évben, 1881-ben viszont azt a sajátságos megfigyelést tették, hogy a csatornák magas vízállása mindenfelé nagy terjedelmű belvizeket idézett elő. Az alispán jelentése szerint alig volt a vármegyének olyan része, a hol belvizektől nem szenvedett volna a lakosság, számos helyen 5–8000 holdnyi területen. A vármegye mindent megtett a nagy baj ellen, a csatornák vízmagasságát leszállította, s a belvizek szabályozására sürgős intézkedéseket tett. Szerencsére az árvíz nem lett olyan nagygyá, a milyennek indúlt s így a természetes úton való vízlefolyás megmentette a vármegyét a nagyobb csapástól. Azonban elég intő volt ez is a védtöltések s a csatornázás újabb restaurálására, a mit valóban nagy erélylyel és áldozattal hajtottak végre.
