Kossuth Lajos halála.
Kossuth Lajos halála.
Kossuth Lajos halálának híre zúgott végig márczius 21-én a vármegyén. Gyászt öltöttek a városok és községek és számtalan gyászlobogó hirdette, hogy a magyar nemzet még e nemzetiségekkel sűrűn lakott vidéken sem feledte el nagy fiát, de igaz szívvel gyászolja őt, ki a nemzeti szabadság apostola volt a 277nemzet szívében. A vármegye rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen hazánk halhatatlan érdemű nagy fiának elhúnyta feletti mély és igaz fájdalmát a jegyzőkönyvben örökítette meg, a család tagjainak részvétiratokat küldött s a temetésre nagyobb küldöttséget menesztett s a Kossuth szobrára gyűjtést indított. Zombor, Szabadka, Baja, Újvidék hasonlóan vettek részt a nemzeti gyászban és a temetés napján mindenfelé gyászistenitiszteleteket tartottak.
A május 31-iki közgyűlésen két nagyfontosságú ügy került végleges elintézésre, egyik a Rudics-hagyaték ügye, a mely rendkívül hosszadalmas és komplikált volt, sokféle pörrel és érdekeltség igényével zavarva. Az alispán buzgóságának köszönhető, hogy közmegelégedésre ért véget. A vármegye egy tekintélyes tanügyi alapot kapott a hagyatékból. A baja–zombor–újvidéki vasút viszont olyan állapotba jutott, hogy úgy a vármegye, mint a vonal mentén fekvő községek megtették végleges ajánlataikat s így mi sem állott tovább útjában a teljes megvalósításnak. A vasút építését csakugyan még ez évben megkezdették.
Júniusban megalakult a Tóth Kálmán-kör, Dömötör Pál elnökletével. Ez volt az első irodalmi s művészeti czélra alakult egyesület a vármegyében.
Június 13-án érkezett Császka György kalocsai érsek Zomborba, hogy bérmaútját megkezdje. Ez alkalomból rendkívüli fénynyel ünnepelték a főpapot a vármegyében, először látva őt maguk között.
