Első bácskai református egyházak.
Első bácskai református egyházak.
A haza más vidékeiről kirajzó református magyar jobbágyokból szervezkednek a magyar egyházak. A bácsfeketehegyi egyház magva a Kúnhegyesről és Tiszaburáról 1785-ben idetelepült reformátusság volt. Piros egyháza az 1786-ban kiköltöző tiszaroffi, tiszaderzsi és tetétleni református családok egyesüléséből alakúlt. A kossuthfalvi (ómoraviczai) református egyháznak a Jászságból, valamint a Nagykúnságból 1786-ban kivándorolt magyarok vetették meg az alapját, míg Pacséron ugyancsak a Nagykúnságból és szintén 1786-ban kiköltözött reformátusok raja telepedett le.
A most felsorolt megyebeli négy magyar anyaegyházzal kor szerint egyidős az az öt, most már szintén erőteljes németnyelvű református anyaegyház is, melynek alapító híveit az egykori német császársághoz tartozott rajnamelléki Pfalz protestáns lakosságából telepítették ide. A torzsai református egyház települése 1784-ben, a cservenkai és újverbászi egyházé 1785-ben történt, míg az újsziváczi és újsóvéi egyházak alakulása 1786-ra esik. A német gyülekezetek kezdetben az ág. ev. egyházakkal közös imaházat, harangokat, sőt úrasztali edényeket is használtak; mikor, szétváltak, sorshúzás útján osztoztak meg azon, a mi meg volt osztható.
