A főurak elhatalmasodása.
A főurak elhatalmasodása.
A tatárjárás után ismét nagy társadalmi és gazdasági átalakulás következett be a nemzet életében, mely természetesen nagy hatással volt a nemesség és a várjobbágyok viszonyaira is.
A király, hogy a főurakat a maga számára megnyerje és hogy az országot is megerősítse, nemcsak számos birtokot adományozott a főuraknak, hanem megengedte azt is, hogy birtokaikon várakat építhessenek, a mely körülmények azután új, hatalmas főúri osztály alakulására vezettek.
Az udvar környezetében élő főurak ugyanis mind nagyobb és nagyobb hatalomra jutottak és befolyásukat arra használták fel, hogy vagyonukat és hatalmukat gyarapítsák. A mily mértékben gazdagodott azonban az új főúri osztály, ép oly mértékben szegényedtek el, különösen a nemzetségi javak szétdarabolása következtében, az ősi nemzetségek, és miután közölök az előkelő, hivatalt viselő elem lassanként kivált, ezáltal még tekintélyökből is sokat veszítettek.
Az ősi nemzetségi szervezet felbomlása, a birtokok szétdarabolása és elidegenítése következtében a birtokpörök később annyira megszaporodtak, hogy azokat a királyi törvényszék egyedül már nem tudta elintézni. Miután pedig ez időben már a peres felek tekintélye is alászállott, a nemzetségek ügyében többé nem a király, hanem ennek megbízottja, a nádor, az országbíró, vagy a megyeispán bíráskodott.
A birtokviszonyok rendezése czéljából – a mint már említettük – IV. Béla király 1256-ban Bodrogba is egy bizottságot küldött ki, a mely minden egyes birtok jogczímét megvizsgálta, ítélt és a birtokról oklevelet állított ki. E bíróság tagjai között az egyes megyeispánok is helyet foglaltak, a kik ekkor már a főnemesség sorából kerültek ki. 1256-ban az Ákos nembeli Ernő, 1263-ban a Pécz nembeli Dénes, az ifjabb király nádora, 1266-ban a Csák nembeli Domonkos viselik Bácsban a megyeispánságot. (Tört. Tár. 1897.)
A bácsi nemesség tehát mind méltóságának, mind nemesi szabadságának megsértése nélkül terjeszthette birtokügyeit a vármegyei ispán, mint békebírája elé.
