Gazdálkodás.
Gazdálkodás.
A földmívelésen kívül, különösen a haltenyésztés virágzott. Már az előző fejezetekben is számos halászó helyről, halastóról emlékeztünk meg. A halastavak miatt folyó perek is nagy számban fordúlnak elő Bács és Bodrog vármegyékben. Így a többi között a titeli káptalan és az óbudai apáczák között a Szond fölötti dunai halásztanyák miatt csaknem egy századon át (1389-től 1481-ig) folyt a per.
A Tisza melléke erdőkben szegény volt, de Bodrog vármegyében számos erdőbirtokról emlékeznek meg az oklevelek, így Tóti és Megyer helységeknél 1347-ben egy Aczélos nevű erdő, Hölgytelek nevű helységben 1373-ban a Becseiek négy erdeje, Jánosi helység határában (ma Jánoshalma) 1483-ban egy Sziget nevű erdő, Pongrácz helységben 1511-ben említtetik egy erdő, Zaka helységben 1512-ben egy Nyára (Nyíres) erdő volt. (Bács Bodrog várm. monogr. I. 131.)
Az alföldi síkon különösen a lótenyésztés virágzott. A nagyszámú lótenyésztőhelyek közül említést érdemel a Bátmonostori Tőttös László katymári ménese (1393). A bácsi lovak nagy értékét az is mutatja, hogy midőn 1494-ben II. Ulászló országos körútján Bácsba ellátogatott, Bács vármegye nemessége lovakat ajándékozott a királynak, a ki az ajándéklovakat Péterváradon vette át.
