II. Rákóczi Ferencz.
II. Rákóczi Ferencz.
Ily viszonyok között köszöntött a vármegyére az 1703. év. Ekkorra már a Határőrvidék szervezésére kiküldött bizottság befejezte működését. A szerb határőrség már el volt helyezve egyes őrállomásain, melyeknek csakhamar jó hasznát vette a bécsi udvar, nem ugyan a törökök ellen, hanem Rákóczi kuruczai ellen, a kik az év nyarán már egész a Tiszáig lobogtatták a szabadság zászlóit. 139Tán soha alkalmasabb időpont nem kínálkozott a magyar nemzet alkotmányos jogainak visszaszerzésére, mint akkor, a midőn a spanyol örökösödési háború a császár egész haderejét lekötötte. Itthon az 1698. évben kirótt törvénytelen hadiadó behajtása csak növelte az eddigi önkényes intézkedések miatt támadt elégületlenséget s még gyűlöletesebbé tette a nép előtt a szerbeket, a kiket az adóbehajtásokra is felhasználtak. Miután a császári haderő legnagyobb része a Rajnánál volt elfoglalva, vajmi csekély katonaság maradt idebenn, úgy hogy a császári hadsereg főereje akkor a szerb határőrvidéki katonaság volt.
)
A ZENTAI CSATA.
(Eisenhut Ferencz festménye után).
A mint a felkelők feltartózhatatlanúl nyomultak előre a Tiszáig, az egész Alföld népe mozgásba jött. Rákóczi már kezdettől fogva arra törekedett, hogy a szerbeket a felkeléshez való csatlakozásra bírja. Ezért még augusztus 9-én a székelyhídi táborból felhívást intézett hozzájuk. Csakhogy a Határőrvidék népe sokkal inkább a papság és a császári tisztek befolyása alatt állott, semhogy Rákóczi felhívása visszhangra talált volna náluk.
Rákóczi és Bercsényi Miklós még Lengyelországban elhatározták a szerbek megnyerését. A. bécsi udvar azonban megelőzte őket, magához csábította a papságot, mely korlátlan hatalmat gyakorolt a nép fölött. Maga a szerb nép ugyan szívesen csatlakozott volna Rákóczihoz s a kuruczok között is folyton szolgáltak szerb katonák, de az egész szerb nép csatlakozását megakadályozta a pátriárka, a ki teljesen az udvar zsoldjában állott, honnan már 1703 november 22-én utasítást nyert, hogy a szerbek között a felkelést szervezze. Így azután a szerbek mindenütt a magyarok ellen fordultak.
Szeptember közepe táján a kuruczok Csongrádnál a császáriaktól kemény vereséget szenvedtek, a mi lényeges befolyással volt a bácskai szerbek további magatartására. Báró Kyba császári tábornok, a bródi és a szávamelléki szerb hadak vezére, e sikertől elbizakodva, szeptember 29-én Szegedről nagyhangú, mocskolódó kiáltványt intézett a néphez, a melyben Rákóczit és Bercsényit hitszegő pártütőknek nyilvánította s a népet felkelésre szólította fel a kuruczok ellen. A csongrádi csatavesztés hatása alatt az óhitű papság a legnagyobb buzgalommal terjesztette e kiáltványt a tiszai szerbek között, a kiket sikerült feltüzelni a kuruczok ellen. Néhány nap alatt mintegy 30000 szerb fegyveres állott harczra készen, a kiket báró Kyba Szegedről Halas felé vezetett, hogy a kuruczoktól szorongatott Szolnokot megsegítse.
