A ragály.
A ragály.
A háború rendkívül súlyos áldozatokat követelt a vármegyétől. A szabadkaiak például Futakról Temesvárra, 18 mérföld távolságra, 80 lovas és 100 ökrös szekéren szállították a lisztet a sereg után, azonfelül saját költségükön 600 napszámost adtak Belgrád erődítményeinek lerombolására. Azonfelül még a császári sereg lovai számára ingyen szénát kellett szállítaniok. A török háború nyomán, 1738-ban, a pestis-járvány is újra fellépett, mely az egész vármegye területén szedte áldozatait. A járvány tovaterjedésének megakadályozására Csongrádtól Balota, Kisszállás és Máda pusztákon át, egész Bajáig, őrvonalat vontak s a délről jövők a 40 napi vesztegzárt Kecskeméten töltötték.
A ragály csak 1739. év elején szűnt meg Bács vármegyében. Szabadkán a ferenczrendűek feljegyzései szerint, 1738 június 15-től 1739 február 19-éig 313-an (úgy látszik csak a katholikusokat jegyezték fel) haltak el pestisben. A vármegye mindent elkövetett a ragály tovaterjedésének megakadályozására. Így a többi között elrendelte, hogy a pestisben elhaltak tetemeire meszet öntsenek, a kihalt falvakat pedig gyújtsák fel. És alig szűnt meg a pestis-ragály, 1739-ben az epemirígy lépett fel, mely főleg Zomborban még 1740-ben is mindegyre szedte áldozatait.
