A Sajkás-kerület szervezése.
A Sajkás-kerület szervezése.
Mivel a külügyi viszonyok egyre kedvezőtlenebbé váltak, 1750-ben az udvari főhaditanács, az ország folyami hajóhadának a kor újabb követelményeinek megfelelő átalakítását határozta el. E végből Komárom, Győr és Esztergom vidékéről a sajkásokat a Duna, a Tisza és a római sánczok által alkotott háromszögbe kívánták letelepíteni. E terjedelmes földterület a sajkások között lett volna szétosztandó, s az a dunai Határőrvidékhez csatoltatott volna. A sajkások számára 1750-ben Titel, Lok, Mosorin, Gardinovácz, Villova és Zsablya helységeket jelölték ki, s az átköltözés határnapjául 1751 április elsejét tűzték ki. Ezzel azonban a szervezés munkája megakadt. A kijelölt községek lakosai ugyanis nem sok kedvet mutattak a katonáskodáshoz; a győri, esztergomi és a komáromi sajkások pedig nem akartak átköltözködni, minek következtében azután 1752 márczius 17-én kelt határozattal e helységeket egyelőre a megyei és a kamarai hatóságok alá rendelték.
1763. év folyamán, a külviszonyok kedvezőtlenebbé váltával, a kormány az ország déli és keleti határait új Határőrvidékekkel akarván megvédeni, ebben az évben ismét hozzáfogtak a Sajkáskerület szervezéséhez. Még 1763-ban összeírták e hat helység férfilakosságát. Mivel azonban az összes férfilakosság száma beleszámítva az ifjakat, a gyermekeket és a fegyveres szolgálatra alkalmatlanokat, csak 1679-re rúgott, egyelőre négy zászlóalj felállítását tervezték. A kamara tehát átadta a fenti helységeket a katonai hatóságoknak, mely még ebben az évben felállította a titeli sajkás zászlóaljat. Ez egyelőre három századból állott és első parancsnokává Stanisavljevics Tivadart nevezték ki, és közvetetlenül a péterváradi parancsnok alá rendelték. Mária Terézia királynő azonban kevésnek találván a három századot s a sajkás zászlóalj létszámát 1112 főre emelte fel, s e végből a helytartótanács még öt helységet csatolt a Sajkáskerülethez, nevezetesen Szent-Ivánt, Goszpodinczét, Csurogot, Felső- és Alsó-Kovilt. (Millenn. Tört. VIII. 304. Horváth Mihály: Magyarorsz. Tört. VII. 320. Lvkönyv. 1888. évf. 17. lap.) Az ekként megalakított titeli Sajkáskerülethez később, 1800-ban, még Gyurgyevo, 1801-ben Nádaly helységeket csatolták, úgy hogy a sajkásoknak 14 helységük volt, melyek csak 1873-ban kerültek vissza Bács vármegyéhez.
172Mária Terézia királynő élete végszakában még egyszer hadba szólította a vármegye fegyverfogható férfilakosságát. Mivel az országgyűlés nem volt együtt, az újonczokat a vármegyék szavazták meg. Bács vármegye 300 ujonczot ajánlott fel, Szabadka város pedig 100 lovat és 5000 aranyat. A vármegye ki is állította a megajánlott újonczokat, de kardélre nem került a dolog, mert a királynő 1779 május 13-án Teschenben békét kötött Nagy Frigyessel. (Századok 1878. évf.)
