Bács vármegye újabb határpere

Full text search

Bács vármegye újabb határpere
Bács vármegye nem nyugodott bele a határügyben kiküldött bizottság ítéletébe, hanem közvetetlenül a királyhoz folyamodott perújításért. Pálffy Miklós nádor 1720. év elején kapta meg az uralkodó leiratát, melyben Bács vármegye kérelmének helyt adva, a határper újrafelvételét rendelte eI. A nádor maga helyett Berkes András hatvani prépostot küldötte ki, a ki június 28-át tűzte ki bírói eljárásának határnapjául, de ezt utóbb szeptember 2-ára halasztotta, midőn a szomszéd Pest és Baranya vármegyék megbízottaival, hosszú vizsgálat után és a viszálykodó törvényhatóságok előterjesztéseinek meghallgatásával ítéletre került a sor.
Ez ítélet következtében, melyet a bizottság 1720 szeptember 14-én Baján hozott, mindkét vármegye fekvését egyszerűen megfordították. A bizottság ugyanis Kaputól (Kupuszina, ma Bácskertes) kezdve, a Duna mentében lefelé eső területet Bács vármegyének ítélte oda, ellenben Kaputól felfelé, Solt vármegye határáig, innen kelet felé Jankovóig (Jánoshalma) s innen a Kúnság határa mellett a Tiszáig, beleszámítva Szabadkát is, és Csongrád vármegye határáig, Martonos és Kis-Kanizsa között, továbbá délfelé, beleszámítva Kis-Kanizsát, Zentát, Szent-Mihályt, Ujfalut és Tisza-Becsét, Bodrog vármegye területének nyilvánította. Mivel a belső határokról nem állottak megbízható adatok a bizottság rendelkezésére, úgy segítettek a dolgon, hogy Kaputól vonalat húztak Zombor alatt Kuczura és Szent-Tamás felé; a mi ezen a vonalon felül volt, Bodrog vármegyének jutott, az alatta fekvő terület pedig Bácsnak.
Ez az ítélet a vármegyék régi fekvésének ugyan jobban megfelelt, de nem nyerte meg Bács vármegye tetszését, mely főleg az okból indította meg a pert, hogy új okmányai alapján az eddigi Bodrog vármegyei területet is megnyerje. Az 1720 szeptember 14-én kelt ítélettel a két vármegye területi viszonyai még jobban összezavarodtak. III. Károly király fel is szólította a nádort, hogy a két vármegye határozottan elkülöníttessék és területük végleg megállapíttassék, hogy az adókulcs megállapítására Pozsonyba összegyűlt bizottság mindkét vármegye portáinak számát végleg megállapíthassa. A nádor felülvizsgálván a határperben 154kiküldött bizottság ítéletét, úgy határozott, hogy miután Bodrog vármegye az 1717-ben hozott ítélet alapján az alsó vidéket kapta, melyet 1718 január 21-én át is vett, mikor egyszersmind térítvényt adott, hogy ha Bács vármegye ezekre a helységekre a jogát kimutatja, azokat akadálytalanul Bácsnak vissza fogja adni, most, miután Bács megindította a pert Bodrog ellen, a bizottságnak csakis azt a területet kellett volna bírálat alá venni, melyre Bács jogot tartott. A bizottságnak tehát nem lett volna szabad a Mosztonga fölötti és melletti területre kiterjeszkedni, melyet már az 1717. évi ítélet Bácsnak biztosított.
Miután Bács vármegye már beigazolta, hogy nemcsak a Mosztonga alatti terület az övé, Csomafalvától kezdve egészen Új-Becséig, hanem Martonos és Bátmonostor is hozzátartozik, azért az egész vidék Csomafalvától kezdve Új-Becséig, továbbá Bukintól kezdve a Tisza torkolatáig mind Bács vármegyének adandó. Bodrog vármegyének pedig jut a Zenta melletti Cházló vidéke, valamint a Csomafalvától kezdve egész Szabadkáig és innen a Tiszáig, továbbá ennek mentében egész Becséig terjedő terület.
Ez ítélet következtében a vármegye mai területe, a puszta területen és néhány katonai helységen (Zenta, Osztrova (Ada), Petrovoszello, Földvár, Moholy) kívül, mely Bodrognak jutott, ismét Bács vármegyéé lett. A nádor 1721 február 12-én kelt rendeletével Bencsik Mátyás és Petróczi Mihály szolgabírákat bízta meg ítéletének végrehajtásával. Ezek márczius 12-én hozzá is láttak megbízatásukhoz s Baja várost, Felsőmonostort, Csomafalvát, mely név alatt három sziváczi lakos tanúsága szerint a szerbektől Csonoplyának nevezett helység értendő, valamint az innen dél felé és Új-Becse felé terjedő vidéket, továbbá Császló pusztát, Nyártonost, mely alatt Martonost értették, valamint a Halas felé terjedő Matya földrészt Bács vármegyének adták.
Gróf Nádasdy Pál bodrogi főispán erre megkísérlé, hogy a pör újrafelvételét kieszközölje. Habár Bács vármegye és az udvari kamara mindent elkövettek, hogy a főispán kérelmével elutasíttassék, mégis sikerült neki az udvari kanczellária pártfogását megnyerni, mely azután a határper újrafelvétele iránt 1721 június 5-én előterjesztést tett a királynak, ki azt elfogadta s október 30-án a királyi leiratot továbbították. Gróf Nádasdy Pál azonban a per újrafelvételét nem érte meg, mert 1721 június közepén már nem élt. De azért Bodrog vármegye ügye nem fordult roszszabbra. Hasztalan tett az udvari kamara újabb meg újabb előterjesztést a kanczelláriához a két vármegye egyesítése iránt, a nádor Bodrog vármegye kívánságára hajlandó volt új határjárást elrendelni, főleg miután a vármegye kimutatta, hogy a határperben hozott nádori végítélet végrehajtása szabálytalanul történt.
1721. év folyamán a két törvényhatóság között, főleg a határbejárások miatt, az ellenségeskedések napirenden voltak, melyek mindúntalan a tettlegességig fajultak el. Bodrog vármegye már 1721. év nyarán felírt a nádorhoz a szerbek felbujtása miatt, majd a királyhoz folyamodott, kérve, hogy katonai erővel fékezze meg Bács vármegyét. III. Károly király erre október 6-án felhívja a nádort, hogy egész befolyásával igyekezzék a viszályt kiegyenlíteni és ha Bács vármegye még ezután is ellenkeznék, tudassa a királylyal, hogy méltó büntetést szabjon az engedetlen vármegyére. Bodrog vármegye azonban, miként ezt a kanczelláriához intézett feliratában kifejti, nem sokat bízott ez újabb rendelet sikerében és ismét panaszt emel Bács vármegye ellen, mely az ő területén is szedte az adót, mire a nádor október 23-án Bácsot a jogtalanul szedett adó visszatérítésére kötelezi. (Iványi i. m., Hazánk 1887. évi. 288–296.)
Bodrog vármegye 1721-ben új főispánt kapott Czobor Márk gróf személyében, a kit Szeleczky Márton pestvármegyei alispán és Urbanecz Mátyás Bodrog vármegye volt alispánja 1722 április havában, Szabadka katonai helységben beiktattak. Czobor Márk főispánnak sikerült a határper újrafelvételét kieszközölni. Az 1723 június 27-én kelt királyi rendelet csakugyan meghagyja a nádornak, hogy Bodrog vármegye kérelmére, az általa felhozandó új okmányok alapján, a határpert vegye újból tárgyalás alá, és az egyes vitás helyeket, ha Bodrognak sikerülni fog azokhoz való jogát bebizonyítani, Bácstól vegye el és csatolja Bodroghoz. Bodrog vármegye kérelmére a nádor két megbízottat küldött Bácsba, hogy a helyszínén vizsgálatot tartsanak, különösen a többek között Baja, Jankovácz és más helységek hovatartozása ügyében. A vizsgálat eredményéről nincsenek adataink, annyi azonban kétségtelen, hogy a vitás helységeket nem sikerült Bodroghoz csatolni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi