Előterjesztés a Határőrvidék fölosztására.
Előterjesztés a Határőrvidék fölosztására.
De míg az országgyűlés a kiállítandó katonaság felől tanácskozott, az alatt királynő összehívta az 1715-ik évben megígért bizottságot, mely hívatva volt a Határőrvidék feloszlatása iránt előterjesztést tenni. A bizottság, melynek elnöke Patachich Gábor kalocsai érsek volt, előterjesztésében határozottan sürgeti a katonai helyek mielőbbi polgárosítását, mert úgymond az előterjesztés a jelenlegi helyzet elviselhetetlen. A vármegyék sérelmi feliratai is hangsúlyozzák, hogy a szerb Határőrvidék katonasága erőszakkal bitorolja a legtermékenyebb földeket, miáltal a vármegyei hatóságok alá rendelt polgári egyének ki vannak zárva a földek élvezetéből s így a saját honukban hazátlanná lett magyarok kénytelenek kenyér után bolyongani a vidéken. Mind e bajokon kívül figyelembe veendő az is, hogy a katonai helyek valóságos fészkei a tolvajoknak, rablóknak és mindenféle gonosztevőknek. Egyszerűen azért, mert a katonai helységek nem tartoznak a vármegyei hatóságok alá s ekként nem ellenőrizhetők s a bűntettek nem büntethetők. Sőt azt lehet tapasztalni, hogy a bűntettek elkövetésében segédkezet nyújtanak. A terjedelmes földbirtokokon a határőrvidéki kapitányok és más tisztek gazdálkodnak, emiatt ezeknek a tekintélye nagyobb, mint a földesuraké és a megyei hatóságé. Ők a katonai helységekben teljes hatalommal rendelkeznek a polgári elem fölött, a népet mindenféle közmunkára szorítják és felbátorítják néha a földesurak ellen is. Ha a határszéli szerb katonaságtól okozott bajokat és károkat egybevetjük az ő hadiszolgálatukkal, be kell vallani, hogy a puszta katonai néven kívül egyebet nem tudnak felmutatni. Fegyverzetük fölötte hiányos, a katonai szabályokat és a fegyelmet nem is ismerik; és ha van is alkalom, hogy katonai szolgálatot teljesítsenek, arra úgy kell őket kényszeríteni. Szóval – így végződik a jelentés – a határőrvidéki katonaság ma már teljesen hasznavehetetlen.
E jelentés alapján keletkezett az 1741-ik évi XVIII. törvényczikk, mely elrendeli, hogy a katonainak nevezett helyek, Bács-Bodrog, Csongrád és a többi vármegyékben, a vármegyei törvényhatóságoknak visszaadassanak s alájok rendeltessenek. (Zsilinszky Mihály: i. m. II. 6. lap.) Ez a törvény az ország területi épségének visszaállítását hatalmas lépéssel vitte előre, de végrehajtása a bekövetkezett háborús idők miatt egy évtizednél tovább húzódott.
Mária Terézia. (Az Orsz. Képtárból.)
I. Ferencz király. (Az Orsz. Képtárból.)
II. József. (Az Orsz. Képtárból.)
István főherczeg. (Az Orsz. Képtárból.)
V. Ferdinánd. (Az Orsz. Képtárból.)
