Városok polgárosítása.
Városok polgárosítása.
Ezzel megtörtént az első lépés a tiszai Határőrvidék feloszlatására. A fáradhatatlan Miskolczy főjegyzőt június 8-án ismét Pozsonyban találjuk, honnan Bécsbe ment. A királynőhöz is adott be kérvényt, a kanezellária útján is folyamodott, sőt a horvát bánnál is tisztelgett. Itt tudta meg, hogy a királynő Péterváradot s az ezzel szemben fekvő Pétervárad-Sáncz mezővárost és Titelt, továbbra is katonai igazgatás alatt kívánja tartani, a királynő figyelme különösen Titelre irányult, melyet meg akart erősíteni, hogy Péterváraddal együtt, a törökök ellen előőrsül szolgáljon.
Szabadka polgárosítása után gróf Pálffy tábornok már május havában hazaküldte a szabadkai határőröket, a kiket a többi határőröktől elkülönített. A papjaiktól és tisztjeiktől felbújtatott szerb katonaság azonban nem akart az újonnan alakult városi hatóságnak engedelmeskedni. Esztendőkön át tartott a viszály, míg végre 1746-ban azok a kik továbbra is katonák akartak maradni, elköltözködtek Szabadkáról. (Iványi. A Tiszai Határőrvidék. Hazánk 1885. 202–206.)
A tiszai Határőrvidék feloszlatását kimondó törvény kihirdetésekor Zomborban is nagy izgatottság volt észlelhető. A törvény azonnali végrehajtása esetén Zombor jobbágyközség lett volna, melynek a katonáskodáshoz és a szabad élethez szokott lakosai irtóztak a jobbágyi terhektől. Ezért sokan elköltöztek és némelyek Futakon, mások Mitroviczán és Zsablyán telepedtek le. 1745-ben a zomboriak közgyűlést tartván, kimondották, hogy jobbágyi igába nem hajtják magukat. Küldöttséget választottak tehát, mely Parchetich Nicola vezetése alatt átnyújtotta kérvényüket a királynőnek. E kérvényben Zombor lakosai régi kiváltságaik fenntartását kérték, mert különben szétmennek s otthagyják a várost. Időközben azonban Zombort és Palánkát szintén átadták a vármegyének. Zombor átadása 1745, év október végével történt. Ezzel a vármegye kiterjesztette hatóságát Zomborra is, de a város lakossága ellentállott, kivéve a felsővárosiakat, a kik elfogadták a jobbágyi sorsot, miért is a város többi lakosa parasztoknak nevezte el őket. A bécsi kiküldöttek azonban végre is sikert értek el. Mária Terézia 1749 február 17-én Zombort a szabad királyi városok jogaival ruházta fel, s a város részére czímeres pecsétet adományozott.
169Ezzel a város szabadsága biztosítva volt ugyan, de most meg újabb terhek nehezedtek a lakosságra, a mennyiben a város a szabadalmakért járó 150.000 forintot nem tudván lefizetni, gróf Batthyányi Józseftől kért kölcsön pénzt, zálogul a Felsővárost kötvén le. Batthyány átvevén a Felsővárost, azt teljesen jobbágyközségként kezelte. E miatt azonban gyakoriak voltak a surlódások a lakosok és az uradalmi tisztek között. Végre sikerült a zomboriaknak Halastól 60.000 frt. kölcsönt kapni, mire Batthyány Józsefet kifizették, pandúrjait elkergették, a nép pedig örömújjongva járta be a várost, hirdetvén a felszabadulást. (Évkönyv XIII. évf. II.)
1743-ban már Pétervárad-Sáncz lakossága is mozogni kezdett és szintén folyamodott felszabadításáért. Kérelmüket siker koronázta. Mária Terézia 1748 február 1-én a várost a szabad királyi városok kiváltságaival ruházta fel, egyúttal a város nevét Újvidékre (az oklevél szerint: Uj-Vidégh) változtatta.
