Bácska fölszabadítása.
Bácska fölszabadítása.
A kaponyai győzelem mintegy bevezetője volt Perczel Mór tábornok diadalmas tavaszi hadjáratának, mely a vármegye területét, a Sajkás-kerület kivételével, rövid idő alatt felszabadította a szerbek uralma alól. A hadjárat kezdetén a kormány Debreczenből Perczel Mór tábornokot azzal a megbízással küldte Szegedre, hogy gróf Hadik Gusztáv ezredestől átvéve a IV. hadtest parancsnokságát, igyekezzék Péterváradot az ostromzár alól felmenteni, melyet míg a szerbek Karlócza felől zártak el, addig gróf Nugent osztrák tábornok hada Zombor felől fenyegetett. Perczel Mór márczius 15-én vette át Szegeden a IV. hadtest vezetését, onnan gróf Batthyány Kázmér társaságában Szabadkára jött, hol Spelletich Bódog fogadta. Itt szemlét tartva a magyar sereg fölött, csakhamar hozzáfogott Bácska felszabadításához.
Már első lépése: győzelem. Szőregnél márczius 22-én szétveri Teodorovics tábornok hadát, a ki rémülten menekül Törökkanizsa felé. Ezzel Szegedet a szerb 221támadás ellen biztosította. Ugyane napon a horgosi nemzetőrséget Czintula Antal alatt Magyarkanizsára rendelte. Czintula menetközben márczius 23-án a szerbeket átűzte a Tiszán. Gaál László alezredest a szabadkai hadosztály élén Zenta ellen küldte. Gaál heves harcz után, márczius 23-án, hajnalban a várost hatalmába kerítette. Mikor a magyar sereg benyomult Zentára, csak akkor tünt ki igazán a szerbek kegyetlensége. Mint Horváth Mihály megjegyzi, ez a város „seregeink bevonultakor hasonló volt egy temetőhöz s az iszonyat és boszú kiáltásai törtek ki vitézeink ajkairól, midőn a pusztítás nyomait látták...” A magyarok közül alig maradt életben 400 lélek. Ezeket is félmeztelenül, a legiszonyúbb ínság közepette találta a magyar sereg. Nem csoda, ha honvédeink e kegyetlenségek hallatára és láttára boszútól lángolva, hatoltak be azután Bácska belsejébe és ép oly kíméletlenül mérték csapásaikat a szerb lakosságra.
Knicsanin, Szent-Tamás ostrománál. (Egykoru kőnyomat az Orsz. Képtárból.)
Jelenet a hegyesi csatából. (Az Orsz. Képtárból.)
Zenta elfoglalása után Perczel Csantavéren egyesítette csapatait, hol márczius 24-én az egybegyűlt csapatok fölött hadiszemlét tartott. E hadiszemlén a rendes, önkéntes és nemzetőr-csapatokkal együtt, a hadosztály 6000 embert és 600 lovast számlált. Márczius 25-én a hadosztály Szeghegyet érte el. Itt találkozott Fack Oszkár főhadnagy vezérlete alatt a Würtenberg-huszárok egy járőrével, mely a péterváradi várból küldetett, hogy a felmentő sereget felkeresse. Perczel a huszárokat, visszaküldte Péterváradra, hogy a felmentő sereg közeledtéről hírt hozzanak.
Perczel ezután Verbásznál és Kulánál átkelvén a Ferencz-csatornán, márczius 27-én Kiskérre vonult, hol tábort ütött. E helyen seregének nagyobb részét visszahagyva, két század honvéd, 2 század huszár és egy üteg ágyú kíséretében Ókéren, Kiszácson, Piroson és az elsánczolt Újvidéken át, Péterváradra ment. Ott átvevén a parancsnokságot, Fack Oszkárt századossá léptette elő, a tisztikar megbízhatatlan elemeit a várból eltávolította és közölök néhányat be is börtönözött.
Zomborban ekkor Nugent császári tábornok állomásozott, a ki Kula elfoglalásának hírére Bezdánba vonult, majd márczius 31-én átkelt a Dunán s Eszékig vonult vissza. Nugent még márczius közepe felé parancsot adott Lederer Móricz ezredesnek, a ki Szekszárdnál állott, hogy Ujvidéket bekerítse. Da Lederer még a Ferencz-csatornához sem ért, mikor Perczel megkezdvén a hadműveleteket, Újvidék elé vonult.
Mialatt Perczel Péterváradon tartózkodott, Gaál ezredes Mihalovics őrnagyot a deszpotszentiváni szerb tábor elfoglalására küldte. Az ezredes a falut bevette s a szerbeket Zombor felé űzte, Perczel Lederer hadának közeledtéről értesülvén, márczius 30-án visszatért kiskéri táborába. 31-én hadosztályát Verbászra vezette, a hol egy szerb csapatot szétvert, április 1-én pedig Kulára nyomult, hol bevárta Forget őrnagy dandárát, mely Hegyesen át vonulva, Verbásznál csatlakozott a hadosztályhoz.
