Diadalmas előnyomulás.
Diadalmas előnyomulás.
Április 6-án a magyar csapatok a Sajkáskerület meghódítása czéljából tovább vonulnak. Az egyik csapat, Gaál ezredes parancsnoksága alatt, Csurogra ment, a másik Perczel alatt a római sánczok ellen vonult. Április 7-én a római sánczok közelében táboroz a diadalmas honvédsereg. Perczel déli 12 órakor kezdi ágyúztatni a hatalmas táborhelyet, melyet 5000–6000 ember, 12 löveggel védelmezett. Négy órán át tartott ágyútűz után oszlopait rohamra indította. Földváry Sándor, a szegedi önkéntesekkel, szuronyszegezve nyomul előre. Őt követik a többi csapatok. Délután négy órakor a nagy római sáncz át volt törve s Goszpodincze a magyarok birtokában volt. A szerbek 500 embert és 8 ágyút veszítettek. A ki meg tudott menekülni, az Titel felé futott. A szaladókat a huszárok egész Zsablyáig üldözték.
Időközben Turja, Bácsföldvár és Zombor is meghódoltak. Zomborba Gfeller Ferencz jött 3 ágyúval és egy zászlóalj gyalogsággal. A város környékén tanyázó 200 határőrt elfogta, lefegyverezte s haza küldötte. A közöttük talált hat szerviánust a vásártér előtt lelövette.
Szenttamás eleste és a nagy római sáncz áttörése kétségbeejtette a szerbeket. Rajacsics érsek rémülete oly nagy volt, hogy Knicsanin szerb felkelő vezérhez fordult segélyért. Knicsanin április 7-én néhány száz szerviánussal csakugyan megérkezik. Sztratimirovits, Rajacsics biztosaként, április 9-én Titelre érkezik, hogy a magyar seregnek útját állja. Megérkezése új erőt öntött a szerbekbe. A vármegye területéről kiűzött szerbek mind a titeli fennsíkra menekültek, melynek védelmére Teodorovics két zászlóaljat küldött. A fegyveres nép, a szerviánosok és a sajkások is mindegyre özönlöttek a fennsíkra, úgy hogy néhány nap alatt a szerbek hadereje 8000–10.000 főre és 30 lövegre szaporodott. Sztratimirovits rendeletére a tiszai és a dunai töltéseket átfúrták, minek következtében a fennsík 1000 lépésnél szélesebb, mély mocsártól övezve, április 10-én már csak Mosorinnál és Vilovánál volt megközelíthető. E két pont megerősítésén éjjel-nappal dolgoztak.
Perczel, Goszpodincze elfoglalása után nem üldözte a szerbeket, hanem seregének négy napi pihenőt adott. S ez ép elég volt a szerbeknek a szervezkedésre. Perczel április 8-án Csurogra vonult hadosztályával. Itt értesült, hogy a szerbek a titeli fennsíkon gyülekeznek. E hírre Perczel április 11-én Zsablyáig nyomult előre s csak másnap indult Titel ellen. Útközben Sajkásgyörgyénél csatlakozott seregéhez a péterváradi várőrségnek egy különítménye is. Április 12-én Sajkásszentiván közelében szállott táborba. A szerbek, kik a fensík széléről szemlélték Perczel hadainak felvonulását, 12-én este haditanácsot tartottak s elhatározták, hogy az éj folyamán rajta ütnek a magyarokon.
A szerbek az április 12–13-ika közötti éjjelen csakugyan megtámadták a magyar tábort, mely azonban visszaverte őket, de Perczel belátta, hogy a titeli fennsíkot, a terep nehézségei következtében, nem tudja elfoglalni s ezért április 14-én Újvidékre vonult, majd három napi pihenés után Óbecse felé indult, melyet a szerbek április 19-én feladtak. Itt átkelt a Tisza balparajára és onnan estig ágyúztatta Óbecsét. Perczel, miután öcscsét: Miklóst Péterváradon hagyta és a Ferencz-csatorna vonalát és Óbecsét a Czintula őrnagy alatt álló szegedi önkéntes csapatokkal szállatta meg, április 21-én átkelt a Tiszán, hogy Bemmel egyesülve, Torontál, Temes és Krassó vármegyéket tisztítsa meg az ellenségtől.
