Brankovics György.
Brankovics György.
Brankovics György, gör. kel. metropolita, patriárka-érsek, szül. Kölpényben 1830-ban, hol atyja lelkész volt. Alsó iskoláit Zentán, középiskoláit Óverbászon és Baján végezte, bölcsészetet pedig Nagy-Kőrösön tanult. 1848-ban lépett a közigazgatási pályára, Zenta város aljegyzőjeként, 1852-ben folytatta félbeszakított papi tanulmányait a karlóczai főiskolában. A lelkészkedést is Zentán kezdte. 1859-ben Zomborban esperessé választották meg. Két évtizeden át részt vett a szerb egyházi kongresszusokon, melyeken nagy tevékenységet fejtett ki. 1882-ben belépett a zárdai rendbe és még ugyanabban az évben archimandritává, majd temesvári püspökké szentelték. 1890-ben a szerb egyházi kongresszus karlóczai érsekké és szerb patriárkává választotta meg. A választást a király megerősítette és az új érseknek a valóságos belső titkos tanácsosi czímet adományozta. Kitüntette azonkívül a vaskorona-renddel és papsága ötven éves jubileumakor a Lipót-rend nagykeresztjével. Tulajdonosa volt még a szerb Szent-Szabbas és fehérsas-rend első osztályú nagykeresztjének, továbbá a montenegrói I. osztályu Daniló-rendnek is. Tagja volt a magyar főrendiháznak és a horvát országgyűlésnek. Meghalt 1907-ben.
