Ognyanovics Illés.
Ognyanovics Illés.
Ognyanovics Illés, szül. Újvidéken, 1845-ben. Az orvostant Budapesten végezte, s tanulmányai bevégeztével Újvidéken telepedett le mint gyakorló orvos. Meghalt Budapesten, 1900-ban.
Humorista, elbeszélő, Folyóirat-szerkesztő és szaktudós volt. Mint humorista, Abukazem álnév alatt, buzgó munkatársa volt Zmáj-Jovánovics Jánosnak a „Zmáj,” „Zsizsa” és „Sztarmali” czímű élczlapokban. Elbeszéléseket is írt. Tizenhét éven át szerkesztette (1874–1891) a „Jávor” („A jávorfa”) czímű szépirodalmi folyóiratot. Szakművei: „O difteriticsnoj vratobolyi” („A roncsoló toroklobról.” Újvidéken, 1876-ban). „Kako sze valya csuvati od kolere” („Hogyan kell őrizkedni a kolerától”. Újvidéken, 1884-ben). „Imena boleszti, koje mogu szmrt da naneszu, naucsni nazivi, protumacsoni na magyarszkom, szrpszkom i nemacskom jeziku, narocsito za nase szvestensztvo” („Ama betegségek nevei, melyek halált okozhatnak, magyar, szerb és német nyelven, különösen lelkészeink számára.” Újvidéken, 1894-ben.) Külön jelentek meg következő művei: „Abukazemov salyivi kalendár” („Abukazem tréfás naptára, két kötet. Újvidéken, 1878, és 1881.) „Sála i Szatíra” („Tréfa és szatíra,” öt kötet, összegyűjtött humoros és szatirikus művei, Újvidéken, 1882-ben.) „Veszele pripovetke” „Víg elbeszélések.” Újvidéken, 1889-ben.) „Grobovi znamenitih szrba, koji szu szaranyeni a Novom Szadu” („Azoknak a hírneves szerbeknek sírjai, kik Újvidéken vannak eltemetve.” Újvidéken, 1890-ben) és „Zanimlyive pricse iz zsivota znamenitih Szrba” („Érdekes mesék a jeles szerbek életéből.” Újvidéken, 1900-ban.)
