Ozoray Árpád.

Full text search

Ozoray Árpád.
Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád, hírlapíró, szül. 1833-ban, Ókanizsán. Tanulmányainak félbeszakításával 1848-ban a szegedi gimnázium IV. osztálybeli hallgatóival Péterváradon az első lovas tűzér-ütegbe lépett, hol fokozatosan hadnagyi rangra emelkedett. Részt vett a vár és hídfő védelmezésében, a kameniczi sánczok ostromában és bevételében. Itt sebet kapott bal vállán. 1849 májusban Guyon hadtestéhez helyezték át, melylyel részt vett a szőregi csatában, hol fején kapott sebet. Innét 400 sebesülttel Új-Aradra vezényelték, hol átadta a sebesülteket, mire Lugosra húzódott, hol aug. 12-én ismét Guyon vezetése alatt részt vett az oroszok ellen vívott csatában, hogy menekülőink időt nyerjenek; nyolcz óráig vívott csata után visszavonultak. Ezután bújdosott és 1850 februárban tizenegyedmagával fogták el és Nagyváradra kísérték, hol Braunhof tábornok 533szabadon bocsátotta őket. Szülőföldjére visszatérve, folytatta tanulmányait. 1855-ben a fővárosba jött és be akart iratkozni az egyetemre; de mivel az előadás itt német nyelven folyt, elállt szándékától. Egy ideig (1858–60) vidéki színtársulatoknál súgó volt. 1860-ban ismét a fővárosba jött és az irodalom terén kezdett működni; írt a Hölgyfutárba, Délibábba s Napkeletbe. Megismerkedett az akkori fővárosi írókkal és baráti viszonyban volt Beőthy László, Lisznyai Kálmán, Kövér Lajos, Balázs Sándor stb. írótársaival. Az említett lapoknak állandó munkatársa lett, majd az 1861-ben megindult Nefelejtsnek, Ország Tükrének, a Jövő czímű politikai lapnak (1862–1863) főmunkatársa; később a Magyarország és Nagyvilágnak és Képes Világnak. 1868-ban műszaki fordítónak lépett be a m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz, honnét 1870-ben a m. kir. államvasutak igazgatóságához, fogalmazóként helyezték át. Itt sem maradt sokáig. Ezután lázas munkával dolgozott, fordított és apró füzeteket készített kiadóknak. Meghalt 1896-ban a budapesti Szent István-kórházban és az írói segélyegylet temettette el.
Munkái: Játékszíni Emlény 1858-ra. Gyula, 1858. – Pécsi nemzeti színházi Emlény. 1858–59. Pécs, 1859. – Játékszíni Emlény. Nemzeti színházi évkönyv. Magyar-Óvár, 1860. Emlény. Emlék-Zsebkönyv. Egész új, komoly és tréfás napkeleti virágnyelv. Kiadta Vahot Imre. Pest, 1860. – Eredeti virágnyelv humoriszt. kifejtés szerint. Agg és ifjú szerelmesek részére. 1860. – Nefelejtsbokor. Eredeti virágnyelv. A virágra alkalmazott költői gondolatok gyűjteménye. 1865. Tapín asszony. Regény. Irta Kock Pál, francziából ford. 1870. – Vasút-építési, üzleti, távírászati és gépészeti német-magyar és magyar-német szótár. 1872 és 1877. – A szeretet áldozata. Regény. Irta Dash grófnő, francziából ford. 1872. – Kis patakból lesznek nagy folyók. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. – Friquet. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. – A kovácsok sztrájkja. Coppée Ferencz után francziából ford. – Júdásfiak. Regény. Ponson du Terrailtól, francziából ford. 1874. – Casanova Jakab emlékiratai, 11 kötetben. Lipcse, 1873–76. Részt vett még több irodalmi vállalatban. Álnevei: Szemes, Tünde; jegyei: y–d., y.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi