A szarvasmarhatenyésztés.
A szarvasmarhatenyésztés.
A szarvasmarha-tenyésztés a vármegyében elég jelentékeny, bár a közlegelőket felosztották s ámbár a takarmánytermelés iránt a bácskai kisgazdák, különösen a fehér marhát illetőleg, meglehetősen érzéketlenek. Az 1908. évi összeírás szerint magyar erdélyi fajta bika, tehén, üsző volt a vármegyében 112,550 darab; pirostarka bika, tehén, üsző 54,137 darab; egyéb tarka marha volt 25.728, ökör és bivaly 3642, összesen 194.057.
A déli Bácskában, az ú. n. Sajkás-kerületben, a hol még vannak fel nem törhető rétek, legelők, magyarfajta fehér marhát tenyésztenek, de ott, hol a búza, szalma, polyva, tengeriszár az egyetlen takarmánya a gazdának, mert közlegelőit feltörték – ott bizony a szarvasmarha-tenyésztés siralmas lábon áll.
A magyar erdélyi szarvasmarha tipikus alakjában, jólgondozottságában és az okszerű tenyésztés legértékeseb formáiban Vojnits Simon hírneves zobnaticzai 399gúlyájában látható. Az 1870-es évektől kezdve, az ország állattenyésztől valóságos elragadtatással beszéltek a kiválóan fejlett tenyészetről, szokatlan nagy számú s általában remek állatjairól. Egyik szarvasmarha-kiállításról úgy, mint a másikról, folyton a Vojnits Simon remek marhái nyerték el a díjakat. A gúlyabeli állomány rendszerint 180–200 darab, ebből 60 darab anyaállat, a legtökéletesebb példányai a magyar tehénnek, 15–20 darab bika, a többi fiatal és növendék-állat. A bikák után a kereslet igen nagy; a legelőkelőbb uradalmak, a herczegprímás, herczeg Schaumburg-Lippe, gróf Wenkheim Frigyes, Szabadka és más vármegyei községek, városok, innen szerzik be szükségleteiket.
Megemlítendők még a vármegyében levő nevezetesebb magyar gulyák közül a kisszállási uradalom, a báró Rédl-féle risztinai uradalom, Törley Gyula zobnaticzai és a kalocsai érseki uradalom gulyái; sajnos, a nyugati marha tenyésztésére mindinkább előtérbe lépnek a gazdasági körülmények, mik alatt mindig az istállózást értjük, a mit a közlegelők eke alá vétele idéz elő. A Bácska állattenyésztését erősen befolyásolja az időjárás is. Az évek óta tartó szárazság ezen a külömben is aszályos Alföldön felettébb megnehezíti a takarmány-termelést; különösen a két utóbbi száraz év érzékeny nyomokat hagyott maga után, mert a legelők kisültek, a takarmány elszáradt s az állatok nem fejlődtek.
A nyugati marhákat főleg azóta tenyésztik fokozattabb mértékben, mióta a tejszövetkezetek oly szép lendületnek indultak a vármegyében, hogy Szabadkán vajtermelési központot kellett alapítani, a mely a vajat nagy tömegben s egyöntetű minőségben szállítja külföldre.
De kényszerítve is volt az értelmes és számítani tudó kisgazda a pirostarka, bonyhádi marha beszerzésére azért is, mert a közlegelők felosztása következtében ma már csakis istállón lehet nevelni az állatokat, ezek pedig az istállózást gyorsabb fejlődésükkel és nagyobb tömegű hústermelésükkel sokkal jobban meghálálják, mint a fehér marha. A nyugati marha térhódítását eléggé illusztrálja a szabadkai vajtermelési központ következő kimutatása:
Tejszín-szállító volt 1908 folyamán 33, melyből szövetkezet 27, magánvállalkozó pedig 6. Vajat szállított a központba 10 szövetkezet s 15 magán-vállalkozó. Beszállítottak tejszínt 354,166 kilót, melyből 145,638 kg vaj lett. Vajszállító szövetkezet beküldött 95,177 kg. vajat, összes vajtermelése volt tehát a szabadkai központnak 240,815 kg. Emez óriási vajtömegnek az előállításához szükséges volt 5.779,500 liter tej, s ebből a vajból vámkülföldre ment 59,314, kg. Ausztriába és Boszniába 64,182 kg, belföldön értékesítettek 117,319 kg-ot. Termeltek ezenkívül 50,568 kg caseint is.
