A vadászat hanyatlása.
A vadászat hanyatlása.
Valaha! . . . Milyen szomorú szó. Benne van a nagyéletű múlt, a minek immár csak az emléke a miénk. Ez a „múlt” a vadászembernek akkor kínálta itt legszebb örömeit, a mikor még megvoltak a Bácskának is azok a vizei és mocsarai, a melyek kifogyhatatlanúl ontották magukból a vízi és mocsári vad töméntelenséget.
Ennek már vége van mindörökre; a minthogy az ország más vidékein is csak az emlékezet őrzi annak a nagyszerű, csudás világnak a képét, a mi a vizek és mocsarak melegvérű lakóit annyira vonzotta.
A czivilizáczió elmúlásra ítélte ezt a világot. A vizek, mocsarak, erek, szikes tóságok mind eltűnnek. A sokszor járhatatlanút vadjellegű térségekből alig-alig maradt helyenként mutató. A lecsapoló mérnök nyomán dolgozni kezd az eke; a költöző madár egyik esztendőről a másikra új alakulást talál. A ki csupán a mát ösmeri meg, az a tegnapot még csak nem is sejti. Pedig a ma a tegnap szülötte. De a fiú itt nem üt az apjára.
Úgy vagyok a Bácska vadászatával, mint mikor a hajlott korú ember az ő egykori szerelmének a leányát nézegeti. Bizony a „mama” jut róla eszébe. Ha szép is a leányzó: úgy emlegeti a mamáját, mint a ki sokkal szebb volt.
Hálátlanság és igazságtalanság volna sivár feledésnek adnunk martalékúl a régi szépségeket, holott annyit gyönyörködtünk bennök és annyi élvezetben volt részünk általuk.
A ki Magyarország sík vidékei vadászatáról beszél, még akkor is méltán küld egy-egy sóhajtást a múlt után, ha a jelen, úgy a hogy, bírja is az elveszett Paradicsomért kárpótolni. Mert a régi Magyarország vadászata, éppen az ország szívében, a nagy Alföld rónáin, főképen vízi és mocsári vadászat volt. A hol víz volt, (pedig majdnem mindenütt volt, vagy legalább is nem kellett valami messze menni, hogy vízi és mocsári vadászatra nyíljék alkalom,) ott mindenütt a legérdekesebb változatossága akadt a vadász-szórakozásnak. A Bácskában is sok volt. a kisebb-nagyobb mocsár és tóság; a mindenféle ér, a mi helyenként kiszélesedett és egy pár száz lépésnyire a parttól mindenütt nagyszerű zsombikost alkotott. 431A régi magyar vadászok néha napokig tartó olyan vadászatokon vettek részt, a melyek egy-egy ilyen ér mentén vonúltak, egyik vízről másikra terjedtek, és biztos, jó mulatságot kínáltak.
