Lakodalmi szokások.
Lakodalmi szokások.
A lakodalmakon némely községben csaknem az egész falu részt vesz. Sok helyen a vendégek tyúkot és süteményt visznek. Ha a menyasszony más falubeli, lovasbandérium és kocsisor kíséri. Kezdődik a háztűznézésen, követi a kendőváltás, azután kitűzik az esküvőt, a vőfélyek czifra mondókákkal meghívják a vendégeket, esküvő után következik a menyasszonykikérés, azután a lakzi, melynél a vőfélynek minden tál ételt verssel kell kísérni. Némely helyen a menyasszony guzsalyának és ágybelijének a kiváltása és a kásapénzszedés is dívik. A táncz természetesen majdnem mindenütt virradatig tart, sőt némely esetben másnap délig is.
A leginkább használt hivógató vers a következő:
Dicsértessék a Jézus-Krisztus!
„Meghajtom magamat mély tisztelettel
S egy pár szót szólok rebegő nyelvemmel:
Eevagyok bocsátva, mint Noé galambgya,
Ki zöld ággal tére vissza a bárkába.
Én is, mielőtt a házamba betértem
S ezen tisztes házat ime megkerestem
S csak röviden szólok egy pár szemil fölött,
150Kiket a szerelem egymáshoz vezetett.
Tudjuk, hogy (Kis Pétert) is csak az vezeté,
Hogy a (Nagy Juliát) magának eljegyzé,
Hogy együtt futnák meg a földi íletet,
Kiket a szerelem egymásho’ vezetett.
Paradicsomban az Isten így rendűte,
Mikor az első embert megteremtette.
Azírt tehát átalam szólítja magukat (Kis Péter)
A jövő (kedd)-re tisztessíges ebídhez, vagy vacsorához
S a mellett egy pár pohár bor elfogyasztásához.
Sziveskegygyenek tehát megjelenni. E szó mondásom.”
S egy pár szót szólok rebegő nyelvemmel:
Eevagyok bocsátva, mint Noé galambgya,
Ki zöld ággal tére vissza a bárkába.
Én is, mielőtt a házamba betértem
S ezen tisztes házat ime megkerestem
S csak röviden szólok egy pár szemil fölött,
150Kiket a szerelem egymáshoz vezetett.
Tudjuk, hogy (Kis Pétert) is csak az vezeté,
Hogy a (Nagy Juliát) magának eljegyzé,
Hogy együtt futnák meg a földi íletet,
Kiket a szerelem egymásho’ vezetett.
Paradicsomban az Isten így rendűte,
Mikor az első embert megteremtette.
Azírt tehát átalam szólítja magukat (Kis Péter)
A jövő (kedd)-re tisztessíges ebídhez, vagy vacsorához
S a mellett egy pár pohár bor elfogyasztásához.
Sziveskegygyenek tehát megjelenni. E szó mondásom.”
A menyasszonykikérést a násznagy közvetíti, a mire a vőfély a következőképpen hívja fel:
„Tisztőt násznagy uram és érdemes vendíg-koszorú! Köldetísem és idejövetelünk okárul akarník nehány szót szónyi, ha szívesek lesznek meghaagatnyi.”
„Isten már a világ teremtísekor rendőte a páros íletet, azt mondván: nem jó az embernek magának lennyi. Ezt a szent igasságot a világ teremtísitűl fogva e mai napig is bebizonulva és igazulva láttyuk, azírt egyházi és pógári törvínyeink is a házasságot szüksígesnek és az ember jólítínek és boldogságára nézive hasznosnak ismertík el. Midőn e czílbúl a mai vőlegínünk e ház írdemes urának ides lányát magának ílettársul kiszemlíte és a háromszori kihirdetés után mai napon vallásunk szent szokása szerint frigyre is líptek és a házasság szoros lánczával össze is köttettek, nincs más hátra, mint hogy szerető násznagyuramat főkírjem, mikíp követelíse által odahasson, hogy a mi mennyasszonyunkat, mint már a mi vőlegínyünknek tulajdonát, mint hitves-párját, rendeltetíse czíljábul az ű holmijával, ruházatával és bútorával együtt ez alkalommal nekünk kiadni szüveskegygyík és küldetésünk és fáradságunk sikerét eszközölni pedig ne terheltessík. E szó mondásom.”
A vőlegény és menyasszony megáldásakor a következőket mondják,
„Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákobnak Istene hajcsa egybe szüveteket, álgyon meg magzatokkal, álgyon meg szeretettel, hogy ides apátok, ides anyátok örömire és más emberek tisztessígire, s az Úristen dicsősígire íhessetek. E szó mondásom.”
A vendégek a következő mondással szoktak beköszönteni:
„Dicsírtessík a Jézus-Krisztus szent neve, örvengyen lölkünk, vigaggyon szivünk, hálát mongyon nyelvünk az egek urának, hogy megengette írnünk ezt az örvendetes szent napot. Az úr Jézus neviben kivánom e ház urának: hogy az Úristen ítesse erőben, egíssígben, szeretetben, bíkessígben minnyájunkkal együtt. Szivembül kivánom. E szó mondásom.”
Mikor a lakzinál az első tál ételt behozzák, a vőfély a következő mondókát mondja:
„A mi böcsületes, jámbor atyánkfia ezelőtt harmadnappal általom tisztöltette magukat a mai dicsősíges napra egy tisztessíges ebídhöz, vagy vacsorához. De az idő rövidsíge mián, a mi ebídünk vacsorává változott. Ez a böcsületes, jámbor atyánkfia azon iparkodott, hogy igíretit mikínt teljesítse. Tyúkait levágatta, madarait leölette és az első tál ítelt átalam beküldette, s ez a böcsületes, jámbor atyánkfia kivánnya az Úristentül, hogy a ki az ő ítelibül és italábul részt vesz, az Úristen szolgáltassa testinek táplálására, lelkinek pedig vigasztalására. E szó mondásom.”
A másik tál ételnél:
„Itt van a tehénhús mártással, tormával,
Jobb ez mint a héring, a vörös hagymával.
Ábrahám is ijjennel éle Sárájával,
Azért ílt oj soká a kedves párjával.
Bátran tehát ebbül, minnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra vegyenek,
Arra bűven mártást, de sót is tegyenek.
Húzd rá Bandi koma, hogy vígan legyenek.”
Jobb ez mint a héring, a vörös hagymával.
Ábrahám is ijjennel éle Sárájával,
Azért ílt oj soká a kedves párjával.
Bátran tehát ebbül, minnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra vegyenek,
Arra bűven mártást, de sót is tegyenek.
Húzd rá Bandi koma, hogy vígan legyenek.”
A káposzta föltálalásakor:
„Paradicsomkertbül ippen most írkeztem,
Mej gyönyörű kertnek gyümölcsébül ettem,
Jóllehet, hogy ottan soká kertíszkettem,
Szíp fejes káposztát bűven termesztettem.”
Mej gyönyörű kertnek gyümölcsébül ettem,
Jóllehet, hogy ottan soká kertíszkettem,
Szíp fejes káposztát bűven termesztettem.”
151Tyúkhústálaláskor:
„Szegíny kis tyúkocska tegnap kapargatott
És most már a víre vígkíp kiontatott,
Kísőbb forró vízbe meg is koppasztatott
És mostan a táblán föltrancsíroltatott.”
És most már a víre vígkíp kiontatott,
Kísőbb forró vízbe meg is koppasztatott
És mostan a táblán föltrancsíroltatott.”
Sült húshoz:
„Itt hozok sülteket számtalan sokfélit,
Köszörüjje meg hát ki-ki kése élit,
Hogy el ne csebitsa (így) tányérjának szílit,
Húzza kend meg komám rekedt hegedűjit.”
Köszörüjje meg hát ki-ki kése élit,
Hogy el ne csebitsa (így) tányérjának szílit,
Húzza kend meg komám rekedt hegedűjit.”
Kásafeladáskor:
„Köleskását hoztam még pedig czukrozva,
Apró szőlővel van jól kipallérozva,
Meg van a teteje pörczözve, zsírozva,
Nem is kapta ezt meg a tűznél a kozma.”
Apró szőlővel van jól kipallérozva,
Meg van a teteje pörczözve, zsírozva,
Nem is kapta ezt meg a tűznél a kozma.”
A kásapénzszedéshez itt is ugyanazt a verset mondják, mint mindenütt másutt.
A vendégek a vendégháztól való távozás alkalmával rendesen a következő mondókát szokták mondani:
„Hálaköszönet a kegyelem Urának, meg e tisztessíges jámbor atyánkfiának. Köszönetet és dicsíretet mondunk az elvett jókért, mit szeretett atyafiaival élveztetett. Kivánom a fölsíges Úristentül, hogy az íletben agygya meg ezersorosan is, az ílet után pedig a boldogok hazájában víg nílkül örvendhessen minnyájunkkal együtt, szivembül kivánom. E szó mondásom!”
Igen érdekes és ősi szokás Garamvezekény, Garamdamásd és Lekér vidékén az úgynevezett hajnali táncz, mely abból áll, hogy a lakodalmas nép hajnalban, mikor pirkadni kezd, kivonul a lakodalmas házból és a szabadban, már előre elkészített szalmatömeget meggyújtva, körültánczolja.
