Az 1866-iki inség.
Az 1866-iki inség.
Az 1866 tavaszán, május 21–24. között országszerte beállott fagy ismét rendkívüli károkat okozott a vármegyében. Az ez évi inségre vonatkozólag báró Majthényi László főispán június 12-én értekezletre hívta össze az értelmiséget Aranyos-Marótra. Itt járásonként bizottságokat alakított, melyek kipuhatolták, hol, mennyi pótmagvakra volna szükség, de a folyton tartó szárazság következtében, az újból való vetés feleslegesnek látszott. A beterjesztett kimutatások szerint a fagy az őszi vetés felét, a tavaszi veteményeknek, kaszálóknak harmadát tette tönkre. A károk felülbirálásával a gazdasági egylet bizatott meg. Ugyanekkor korlátozták a koldulást, megszigorították a hitelben való italadást, a lisztkészleteket felülvizsgálták, beszüntették az őrlés körüli visszaéléseket s a cselédségnek, aratóknak, cséplőknek részben kiadandó illetőségüket pótolták.
A beérkezett jelentések szerint a garami és tapolcsányi járás nem szorult segélyre, ellenben igen: Nemes-Oroszi, Nagy-Sáró, Garam-Damásd, Lekér, Oroszka és Csata, különösen az utóbbi helyen oly nagy volt az inség, hogy a kormány segítsége nélkül a lakosság éhen halt volna. Szükség volt 24,360 pozsonyi mérő gabonára s ugyanakkor kérelmezték, hogy az adó befizetésére a polgárság ne kényszeríttessék. Az inségesek felsegélyezésére 1867 január 19-én Léván fényes tánczmulatságot tartottak.
