Csáky László.
Csáky László.
1625-ben Lévát Kolonich György felügyeletére bízták és 1635-ben, a törökök közeledésére, a várat megerősítették. Ekkor királyi birtok volt és Miskey István volt a kapitánya. Eszterházy Miklós nádor, legidősebb fiának, Istvánnak a menyegzőjét Thurzó Erzsébettel, Léván tartotta meg, a hol akkor igen sok főúr gyűlt össze. Ez alkalommal többek között lovagjátékokat is tartottak. 1640-ben Léva új urat kapott. III. Ferdinánd király a várat és a hozzá tartozó uradalmat Csáky László lévai kapitánynak adományozta, ki a kihágásaiért több ízben bevádolt Miskey Istvánnak volt az utóda. Csáky gróf igen jószívű ember volt, a szegény néptől semmit el nem vont, sőt furfangjait is eltűrte. Ez egy közmondásra szolgáltatott alkalmat, melyről Dugonich is megemlékezik gyűjteményében. A pórok ugyanis ki tudták a grófnál eszközölni, hogy az uradalom gabonáját ők csépelhessék és jutalmul a szalmát megtarthassák. Mivel pedig a munkánál nem igen ügyeltek reájuk, a gabonát csak felében csépelték ki, míg a többi a szalmában maradt, miáltal meglehetős haszonra tettek szert. A míg az uradalom a Csákyak kezében volt, folyton tartott ez a furcsa gazdálkodás, mikor azonban a birtok később az Eszterházyakra szállott át, ezek tisztjei már jobban ügyeltek és mikor a cséplők a szokott módon akartak csépelni, oda kiabálták nekik, hogy „Hohó! ez nem a Csáky szalmája!”
134Léva viszonyairól a Csákyak idejéből könnyebben áttekinthető képet nyerünk. A vár körül elterülő várost falak védték és magas deszkapalánk vette körül. A városnak négy kapuja volt, ú. m. a belső városi, vagy császári kapu, a báthi kapu, a Báth felé vezető úton, az öreg- vagy malom-kapu, közel a plébániához, a nyugati irányban vezető úton és a kis-kapu, az Ó-Léva felé vezető úton. Utczája csak néhány volt, ezek között a vártól a katholikus templomig húzódó utczát Nagy-utczának nevezték, továbbá fel lehet említeni a Báthi- vagy másképen Putnok-utczát, a Malom-utczát, a Szurdik-utczát Ó-Léva felé és az Ó-piacz-utczát, mely a katholikus templomtól lefelé nyult s a piaczba torkollott, hol már ebben az időben kereskedő boltok is voltak. A városból országút vezetett Báth és Varsány felé, a mocsarak lecsapolása czéljából pedig már 1634-ben csatornaszerűen szabályozták a Perecz-patakot. A vár nyugati részén terült el a külső város, mely nem tartozott Lévához és külön piacza volt.
LÉVA VÁR ROMJAI.
Hrabéczy Kálmán felv.
A város határa azelőtt erdőkből, bozótokból és posványokból állott, melyeket a szegény nép nehéz munkával irtogatott lassanként. Az irtványos földekből rétek, répa- és dinnye-földek lettek. Legvirágzóbb volt a kertészet és első sorban a káposzta- és zöldségtermelés. E mellett már igen korán megkezdték, a félkör-alakban elterülő dombokon, a szőlő-ültetést. A szőlők alját gyümölcsös kertekké alakították át, a pinczék pedig a városban voltak. Az ipar és kereskedelem is fejlődésnek indult és már 1615-től voltak országos és hetivásárai. A lakosság legnagyobbrészt magyarokból állott, de voltak ezeken kivül tótok, lengyelek és ráczok is, vallásra nézve róm. katholikusok, görök-keletiek, reformátusok és evangelikusok. Legnagyobb számmal a róm. katholikusok voltak, kiknek temploma a jezsuiták betelepülésekor épült. A görög-keletiek szórványosan jöttek be és egy kompániát alkottak. Isteni tiszteletüket magánházban tartották és a kereskedés és a korcsmáltatás az ő kezükben volt. Mindkét protestáns felekezetnek nagyobbszámu híve volt, így első sorban a reformátusoknak, kiknek már 1656-ban volt paróchiájuk és templomuk. Az evangelikusoknak szintén volt templomuk, ezt azonban 1638-ban elvették tőlük. A különböző vallásfelekezetek között ez időben egyetértés uralkodott, a mit legjobban bizonyít az, hogy 1624–44 között a város birái reformátusok voltak.
A várőrség tisztikara a következőkből állott: főkapitány, viczekapitány, lovashadnagy, gyaloghadnagy vagy vajda, zászlótartó, strázsamester, seregbiró, sereg prédikátorja, sereg deákja, porkoláb vagy tömöcztartó, tizedes, ezenkivül harminczados, vámos. 1624-től városi birákat választottak, kik közül többen városi hadnagy czímen fordulnak elő. A város, mint kuriális hely, statáriális joggal bírt és az uradalmi vadaskert közelében volt felállítva az akasztófa.
1654-ben halt meg Csáky László gróf, országbiró és Léva ura. Az örökségre Lórántffy Zsuzsánna tartott igényt.
