Márvány.
Márvány.
A Vaskoh vidéki hegyekben már a XVIII. században is voltak oly márványtelepek, melyekből már akkor is több monumentális épülethez használtak fel anyagot. Igy a XVIII. század közepén épült nagyváradi róm. kath. székesegyház kilencz oldaloltárának oszlopai, a püspöki palotában levő kápolna oltára, ugyanott kandalló-keretek és a vaskohi róm. kath. templom oltára, sőt az ezen márványokból készült gyönyörü asztallapok, melyek színre és alakra nézve éppen olyanok, mint a legszebb kövekből készült mozaik, ma is láthatók a nagyváradi püspöki palotában és a bécsi Burgban.
A XIX. században a Vaskoh vidéki márványbányászat versenyképesség híján megszünt, azonban a nagyvárad–belényes–vaskohi vasút kiépítése után Jancsó Dezső nagyváradi ügyvéd által, a ki a földtulajdonosoktól a jogosítványt megszerezte, a bányák ismét feltárattak. A feltárás munkáján kívül alig történt e bányákban egyéb, mint kisebb méretü faragványok készítése és próbamunkálatok eszközlése, melyek során Hauszmann Sándor legkevesebb 14 vaggon márványt, köztük 2.8–3.2 m. hosszú márványoszlopokat szállított fel Budapestre és épített be az új országházba, a főlépcsőházban beépített pilléreket alkotva. Az eddig megnyitott telepek, u. m. egy mozaikszínvegyületü sötét-szürke, rózsaszines veres, tejfehér, veres erekkel és szürke foltokkal tarkázott, tüdő színü és a belgiumihoz hasonló, fekete sziklákat tartalmazó telepek, néhány évvel ezelőtt Bak Károly tulajdonába 295jutottak, a ki jelentékeny tőkebefektetéssel igyekezett a kérdéses márványbányákat üzemben tartani.
