Nymphaea thermalis.
Nymphaea thermalis.
A Nymphaea thermalis-nak, vagyis a magyar lótusz-virágnak eredeti termőhelye a nagyváradi Püspökfürdő melegvizű forrásos tava, a hol 1798-ban nagynevű fűvészünk, Kitaibel Pál fedezte fel; ugyanekkor a budai Szt.-Lukács-fürdő tavába átplántálta, a hol ma is díszlik. A Püspökfürdő lótusz-virága a nilusi lótusztól nyomatékosabb bélyegekkel nem tér el. Nagyváradon csak meleg vízben tenyészik, a Nilusban pedig közönséges hőmérséknél. A nagyváradi lótusznak háromféle levele csak vízbeli alkalmazkodás, a Nilusban is bizonyára megvan, csak eddig ott nem kutatták. Német tudósok, a kik a Püspökfürdő lótusz-virágát ismertették, éppen a termőhelyét közölték tévesen. Willkomm pl. az állította, hogy a Nymphaea thermalis eredeti hazája a Herkules-fürdő hévvizei, a Meyer-féle „Conversations-Lexicon” pedig, hogy a Nymphaea thermalis hazája „Peterwardein”. Növényünk sem a Herkules-fürdő, sem Pétervárad körül nem terem. Harmadik tévedést Weiss Adolf, a lembergi egyetem tanára követett el, a ki „Beiträge zur Flora von Lemberg” cz. művének 459-ik lapján azt állítja, hogy a Nymphaea thermalis Lemberg körül is vadon nő. Ezt a tévedést Knapp „Die bisher bekannten Pflanzen Galiziens” cz. műve 319-ik lapján már kellő értékére szállította le.*
V. ö. Flatt Károly: „A mi tündér-rózsánk” különnyomat a „Nagyvárad” 300-ik számából, 1891.
Végre Borbás* kétségtelenül igazolta, hogy a N. thermalis Kelet-Indiában is terem s valószínüleg innen került a Nilusba s hazánkba is s valamennyi helyén kopasz- és aprószőrű levelével változik.*
Pótfüzetek a Ter. tudom. Közlönyhöz 1899, 187. stb. oldalán.
U. i. 1894. 152. old. továbbá „A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza” 140. oldalán.
