Magyar-Homorog.
Magyar-Homorog.
Magyar-Homorog, a Kis-Sárréten, a Sebes-Körös mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 255, lakosaié pedig 1753. Postája, távírója és vasúti állomása Szakál. E község a váradi regestrumban már a XIII. sz. elején szerepel. A XVI. században esperesség székhelye volt, melyhez két alesperesség és 32 plebánia tartozott. 1406-ban a Csákyak voltak a földesurai, a mikor Kényes-Homorog néven említik, 1553-ban pedig Kis-Homorog néven, a Literaty, a Vémeri és a Csáky család bírja. 1612-ben Buchy Benedek nyer adományt Bethlen Gábor fejedelemtől, 1732-ben a Tarsoly, Kiss, Szabó, Szász és Buday család, a mult század első felében Buday Anna, Rettegi Zsigmond és György, Fehér Sándor, 112a Nemess és a Balogh családok voltak itt birtokosok. A Csákyaknak most is van itt birtokuk, úgyszintén Farkas László örököseinek, Berger Gyulának és Schwarcz Ferencznek; Steinbach Ervinnek pedig csinos úrilaka. Református temploma 1894-ben, gör. keleti temploma pedig 1880-ban épült. Ide tartoznak Kenéz, Czifra-Nyésta, Petlend, Nagy-Nyésta, Boldogasszonytelke, Kis-Tóti, Nagy-Tóti és Mogyorós puszták. Nagy-Nyéstya puszta hajdan egyházas hely volt. A püspöki tizedjegyzékben már a XIII. század végén Egyházas-Nyésta néven találjuk. 1552-ben még 3 birtokosa: Márkus András, Sárándi János és Izsákai Ozsvát említtetik. Kis- és Nagy-Tóti puszta hajdan Tóti néven ikerközség volt és szintén egyházas hely. A XIV. század elején Benczenez biharmegyei alispán volt a földesura, később Ivánka váradi püspök testvérei, azután a Csákyak. Egyházát egy 1322-iki oklevél már említi. Boldogasszonytelke 1489-ben még mint község és a Nadányiak birtoka szerepel. Petlend szintén elpusztult egyházas község emlékét őrzi, melynek birtokosai 1552-ben Sasvári Ferencz és Eősi Boldizsár.
