Szent-Péterszeg.
Szent-Péterszeg.
Szent-Péterszeg, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett, a nagyvárad–püspök-ladányii vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 329, lakosaié 1792. Postája, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. Eredetileg Gáborján tartozéka. 1245-ben Raffain bán, 1311-ben Debreczeni Dósa nádor, 1450-ben Hunyady János adománya révén Odwardi Mamny olasznak, valamint Papa és Bardy Angelo nevű rokonainak a birtokába jut, a kik azután a Szentpéterszegi nevet veszik fel. A korábban Szilágyi Mihály által bírt részt Mátyás király a Rozgonyiaknak adományozza; végre a nagyváradi 1. sz. káptalan birtokába jut. Már egy 1285-iki oklevélben találjuk megemlítve. Az 1450-iki adóösszeírások „Zenthpeterzege iuxta fluv. Berekyo” körülírással említik. 1460-ban Szabolcs vármegyéhez tartozik. Ősi egyháza Szent Péter tiszteletére volt szentelve. Mostani temploma 1709-ben épült, de harangját, a rajta lévő felirat szerint, a szalontai ekklézsia 1699-ben önttette. A lakosok polgári olvasó-egyletet tartanak fenn.
