Gúnynevek.
Gúnynevek.
Gúnyneveket ritkábban alkalmaznak, hanem inkább a megkülönböztető mellékneveket. Gúnyneveket leginkább a falubeli zsidókra szoktak alkalmazni, mint pl. Bihar-Udvarin: Kukó-király, Tojásszedő, Mitugrász. Remetén: Potya, Gyuka, Muszki, Piszkoly, Polyák. B.-Böszörményben: Vicsori, Keserü, Füligszáj, Nyakigláb, Kolbász, Héjja. Zsákán: Hatujjú, Pej, Vak, Burgondifejű. Kéczen: Tyúktetű, Hiábajött, Czakunpak, Görénybűr. 233Székelyhídon: Buvik, Rátotta, Zöldpaszuly, Tollsöprü, Pakli, Kávérágó. Szalontán: Salavári stb., azonban néhol a maguk fajtáját sem kimélik és Borson a buta embert Csipakosnak vagy Sitykunak gúnyolják. B.-Diószegen a lusta kovácsot „Nyihaüti”-nek (néha üti) nevezik. Kéczen a sovány embert Juh gégének és Rókafúrónak, a kis embert pedig Bolhának mondják. Szent-Jánoson a Pógyes, Sukkos, Parcsi, Bödör, Fakés, Szurok, Piczik, Ragyás, Golyó, Jupiter, Pisla, Bömbös, Bökfi, Liszti és Lápos gúnynevek szokásosak. N.-Szalontán: „Kutyalégy” az olyan ember, a ki mindenkibe beleköt. „Te-Ibrányi”-nak a gyávákat nevezik, Ibrányi kurucz alvezér után, a ki a Szalonta-Madarász alatti csata befejezte előtt, abban a hiszemben, hogy a csata elveszett, megfutott.
Szövő asszonyok Alsó-Lugoson.
Rómer Flóris albumából.
