A szatmári béke.
A szatmári béke.
A szatmári békével közel két százados küzdelem korszaka zárul. A szabadságért s nemzeti létért folytatott küzdelem végkorszakában, még a XVI. század közepén is virágzó Várad városa romban hevert s a magyarok által sűrün lakott, termékeny bihari síkság teljesen elpusztulva, elhagyatva terült el. Egy új század munkájára volt szükség, hogy az ősi város hajdani fényét, a vármegye pedig régi erejét visszanyerje, hogy a nemzeti fellendülés korszakában ismét elfoglalhassa helyét nemzeti létünk számottevő tényezői között.
Az 1703–1711 közötti események tárgyalásánál a következő forrásokat használtuk fel: Gr. Károlyi oklt. V. köt. – Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen: I. Abth. V. 607. VII. k. 441. l. VIII. 443. – IX. k. 309. II. Abth. II. k. 246. II. Abth. IV. k. 443. Rákóczy Ferencz emlékirata 3. l. – Thaly Kálmán – gr. Bercsényi csal. 3. k. – Millenn. Tört. VII. 517–551. – Szücs Istv. Debreczen tört. III. 704–727. – Ballagi Alad. czikke az Osztr. Magy. Mon. II. (magyarországi) k. 401. l. – Apor Péter munkái 152. l. – Varga Géza – Hajduv. leírása: Sillye Gábor czikke 51–54. Márki Sándor: Sarkad Tört. 59. l. – Cserey Mihály Historiája.
