Bocskay.
Bocskay.
Ezalatt azonban Bocskay is szervezkedett. Miután Barbianihoz küldött követe útján választ nem nyert, Kerekit Örvendy Pálra, Szent-Jobbot Fráter Istvánra és Székely Ferenczre bízta, kincseit Giczy Péterné zsákai kastélyába vitette, maga pedig Sólyomkő várába vonult. Barbiani, rendelkezésre álló csapataival október elején átkelt a Tiszán és Nyíregyházán, Nagy-Kállón át Várad felé igyekezett, mely hírre Concini váradi parancsnok, hogy tábornokának már némi sikerekkel számolhasson be, Szt.-Jobb várát csellel kézrekerítette, de Kerekivel, melyet Örvendy Pál védett, már nem boldogult.
Concini Barbianihoz fordult segélyért, a ki alig várta a pillanatot, hogy Bocskayval megütközhessen, de nem érezvén magát elég erősnek, mindenfelől seregeket rendelt maga köré.
E végből a Petzen Ker. János ezredes vezérlete alatt álló, összesen 4500 főnyi sereget (3000 ausztriai, stiriai nemes ifjakból álló gyakogság és 1500 sziléziai vasas) Tokaj felől, valamint a Dampierre vezérlete alatt álló 6000 főnyi hajdusereget, továbbá a Sennyey Pongrácz és Capreoli Tamás parancsnoksága alatti erdélyi hadakat Gyuláról Szalárd melletti táborába rendelte, sőt a hajdukat is felszólította, az utóbbiaknak Debreczent, Váradot és Kerekit igérvén szabad zsákmányul. A hajduk azonban, követvén a köleséri pusztai kerületben tanyázó bajtársaik példáját, a kik Örvendy Pál felszólítására Kereki védelmére vonultak, Némethy Balázs, Szilasy János és Lippay Balázs vezérlete alatt, szintén Bocskay zászlóihoz csatlakoztak.
Barbiani közeledtére Bocskay 500 hajdu és 200–300 lovasból álló hadával Sólyomkő várából kivonult s mindegyre szaporodó seregével a Berettyó 505folyó átjáróit Zsákától Kismarjáig és az Ér átjáróit Székelyhídig megszállotta. Október 14-én Barbiani Adorjánig, Dampierre Diószegig nyomult előre. Petzen ezredes ugyanakkor Álmosdra érkezett. Caprioli erdélyi hada pedig Adorjántól négy mérföldnyire táborozott. Bocskay hajdui már ekkor közeli érintkezésbe léptek Dampierre hajduival, s köztük a táborban szabadon jártak-keltek, a mivel Dampierre, úgy látszik, nem sokat törődött.
Forgách Zsigmond.
Az orsz. képtárból.
A következő nap Barbiani Kereki ellen ment, melynek elfoglalása a váradi parancsnoknak nem sikerült.
Petzen ezredes október 15-én pénteken, éjfél után 2 órakor megindult Álmosdról Diószeg felé; a mint Diószeghez közeledett, találkozott Dampierre hajduival, a kik a Bocskay hajduival történt megbeszélés következtében, megelőző nap vezéröket a faképnél hagyva, megtámadták Petzen hadát. A küzdelem az Álmosdtól Diószegre vezető úton, Csokajtól északnyugatra folyt, mialatt a megérkező Bocskay-hajduk hátulról támadták Petzen hadát.
Rövid véres küzdelem után a német had teljesen megsemmisült. A Petzen-féle ezred összes tisztjei a harcztéren maradtak, csupán a sziléziai lovasokból menekült meg 40, a muskétásokból 20 és a kassai lövészekből két ember, maga Petzen is súlyosan megsebesülve, Ladányi György alparancsnokával együtt a hajduk kezébe került.
Az álmosdi fényes győzelem után, Bocskay hajduival Debreczenbe ment, Barbiani pedig kivonult Adorján várából, mely csakhamar kaput nyitott a hajduknak, másnap, 16-án, már Váradon vett szállást, hova szalárdi táborát is áthelyezte, noha serege az időközben megérkezett erdélyi hadakkal mintegy 15,000-re szaporodott, mégsem mert Bocskaynak alig 3000 főnyi hadával megütközni, hanem Kornis Boldizsárral, Pethey Lászlóval és Sennyey Miklóssal folytatott tanácskozások után levelet iratott Bocskayhoz, melyben hűségre szólítja fel. Bolcskay azonban elutasítólag válaszolt és Szatmár felé vette utját, mire október 20-án Barbiani is kiindult Váradról és nagy sietséggel, nehogy a félelmetes hajdukkal találkozzék, Pocsajon és Debreczenen át, két debreczeni tanácsbeli kalauzolásával, Tokaj felé igyekezett, de hátráló seregének egy részét a hajduk Rakamaznál, október 25-én, utólérték, s a Tiszán még át nem szállított ráczokat levágták. Bocskay diadalmas zászlói nyomon követték Barbiani szaladó hadát, miáltal a hadjárat szintere az ország északi és északnyugati részébe tétetett át.
Az eredményes felkelő hadjárat az 1606. augusztus 6-án megkötött bécsi békével ért véget, mely Bihar vármegyét és Várad várát az időközben erdélyi fejedelemmé választott Bocskay birtokában hagyta meg, miáltal a vármegye ismét Erdély sorsában osztozott. (Források: Szücs István i. m. I., 230–237 l. – Rónai Horváth Jenő: Bocskay István háborúja, Hadtört. Közl., 1893 évf. – Millen. Tört. V. 587–89 l., – Gyulaffi Lestár tört. maradv. Tört. Tár, 1893. évf., 141. l. – Bocskay kiváltságlevele a hajduk részére – O'sváth Pál, Kis-Marja tört. 22. l. – Szilágyi Lajos értek. „Bihar” 1896. évf., az utóbbi a felkelés előzményeit a vármegyében élő hagyomány alapján, némi eltéréssel ismerteti.)
A felkelő hadjáratban oly kiváló szerepet játszott hajdukat, (számszerint 5069254-et) Bocskay 1605. november 10-én a Korponán egybegyűlt rendek megegyezésével megnemesíttette s nekik Kálló városát, Nánás, Dorog, Varjas pusztákat, Hatház, Vámos-Pércs, Sima és Vid helységeket adományozta, majd utóbb az 1606. szeptember 2-án Kassán, hasonló kiváltságokkal felruházott hajdu-vitézeknek, Szoboszlót jelölte ki letelepedési helyül.
Bethlen Gábor.
Az orsz. képtárból.
E nagyobb hajdu-városoknak nevezett telepeken kívül Bocskay még a következő 21 biharvármegyei helység lakosságát ruházta fel hajdu-szabadalmakkal: Szalonta, Ürögd, Szent-Márton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Komádi, Vekerd, Sass, Régen, Félegyháza, Bagamér, Mike-Pércs, Bagos, Konyár, Derecske, Herpály, Berettyó-Ujfalu, Kaba, Sáránd, Tépe.
Sarkad 1644-ban II. Rákóczy Györgytől nyert ugyanily szabadalomlevelet. A szalontai hajduk 1606. márczius 16-án Kölesér mezővárost nyerték Bocskaytól adományul, a ki még Kis-Mária helységnek 1606. szeptember 22-én adománylevelet állított ki, melynek lakosai 1579-től kezdve minden adózás alól fel voltak mentve. (O'sváth Pál: Kis-Mária története). A többi helységek pedig, azon időtől kezdve, mikor a részek az anyaországgal egyesíttettek, hajdu-szabadalmakkal bíróknak – mint látni fogjuk – nem ismertettek el. Később még Gáborján és Bócs (ma puszta) helységekben is alakultak hajdutelepek, de e „biharvármegyei és körösmelléki hajduk” nem osztoztak a hajdu-városok kiváltságainak állandóságában.
507Ürögd, Harsány, Körösszeg, Pecze-Szt-Márton, Tamási, Berettyó-Szt-Márton, Vekerd és Régen csak 1626-ig őrizhették meg szabadalmaikat.
