Várad eleste.
517Várad eleste.
Várad eleste nagy rémületet keltett e hazában és a külföldön is. A helyzetet legjobban jellemzi Chiarromanni János pármai követ jelentése, a ki ezt írja: Várad a törökök kezébe esett, a mi annyit tesz, hogy a barbároknak megnyílt az út, Magyarország, Szilézia, Morva- és Lengyelország megrohanására. Az egykoru történetírók ebben mindnyájan egyetértettek; de a felelősséget már mindegyik másra hárítja. Szalárdy, a ki maga is részt vett a védelemben, Várad elestéért Gyulay Ferenczet, Báthori Zsófiát és a vármegyék nemességét okolja; Babocsay Izsák, Wesselényi nádort teszi felelőssé; Bizozeri olasz író a várbelieket okolja, kik szerinte nem akarták a német őrséget befogadni. Az öreg Bethlen János és Kraus György már tárgyilagosabbak. De kétségtelen, hogy a felelősség első sorban a bécsi haditanácsra hárul. Ujabbkori történetirodalmunkban e kérdést Deák Farkas tette tanulmány tárgyává (Akad. ért. VII. köt.). A vár ostromára még a következő művek terjeszkednek ki: Szalay – M. Orsz. Tört. V. 49, Horváth Mih. V. 499–500, Szilágyi Sánd. – Erd. tört. II. 288–89. Szücs Istv. – i. m. II. k. 396–401. Komáromy Andr. Turul 1895. évf. 1. és 2. füzet. Millen. Tört. VII. 100–103. K Nagy Sándor – i. m. II. 128. Önálló értekezések: Kazinczy Fer. – Felsőm. Minerva 1826. évf. Ráth Károly és Podhraczky József Akad. ért. 1855. Bunyitay: Nagyvárad a törökfoglalás korában. 1892.
Tököly Imre.
Az orsz. képtárból.
A várba bevonuló törökök első sorban a kereszteket vették le a tornyokról s Szent László művészi lovas szobrát porrá zúzták. A mi a várban még elvihető volt, azt mind összeharácsolták. Várad szomoru képet nyujtott, a város felgyujtva, a vár rommá lőve hevert, lakosai szétfutottak, a görög kereskedők még az ostrom előtt elmenekültek, a ref. kollegium nyomdája, könyvtára és berendezése pedig Mártonfalvy György vezetése alatt, 40 szekéren Debreczenbe vitetett. A mit nem tudtak a menekülők magokkal vinni, az a győzők zsákmánya, vagy mint a vármegyei levéltár, a tűz prédája lett.
