Vitéz János.
Vitéz János.
A humanizmus, a mely egész Európára korszakot alkotó befolyást gyakorolt, nemzeti irodalmunkat is megtermékenyíté. Vitéz János volt az, kinek nevéhez méltán fűződnek nemzeti míveltségünk e korbeli legkiválóbb emlékei. Az ő korában Várad „az újkor muzsáinak lakhelye lőn” s „volt idő, mikor hazánk nyugati Európa legelőhaladottabb országainak műveltségi színvonalát részint elérte, részint túlszárnyalta.” Vitéz fejedelmi bőkezűséggel gyűjti maga köré a külföldi és hazai leghíresebb tudósokat, Paolo Vergerio olasz, Podokatheros Fülöp görög és Szanoki György lengyel költőket, a latin próza és költészet hivatott mívelőit.
E tudós férfiak egész kis irodalmi kört alkottak, a melynek Vitéz a szellemi középpontja. Irodalmi és tudományos kérdések, költői és prózai dolgozatok bírálatai tették a közös eszmecsere anyagát. Vitéz János buzgón forgatta a latin és görög remekírókat, ismerte és szerette a nagy egyházatyák közül Szent Leó, Szent Jeromos és Tertullián műveit. Könyvtárára, melyhez fogható eladdig nem volt még hazánkban, rengeteg összeget költött. Codexei nagyrészt olaszországi műhelyekben készültek, s mivel nem voltak teljesen hibátlanok, Vitéz gondosan összehasonlította és kijavította őket s még esztergomi fogságát is azzal enyhíti, hogy Szent Leó homiliáit javítgatja. Különösen becses reánk nézve az a kézirat, mely Tertullián apologetikus művét foglalja magában, s melyet Váradon 1455-ben Polánkai Bereczk áldozó pap írt. Várad e korban oly irodalmi központja volt hazánknak, mint Olaszországnak Róma vagy Firenze és Nápoly. A Hunyadyak Vitéz hatásának köszönhették tudományos kiképeztetésüket. Az ifjú László király Vitézt vallja mesterének, s alig érinté homlokát Szent István koronája, rögtön Váradra 361megy, hogy Vitéz Jánost meglátogassa és Szent László koporsójánál ihletet és kitartást merítsen az uralkodás gondjaihoz.
A „Hármas jaj” czímlapja.
Eredetije a Nemzeti Múzeumban.
