Csév.
Csév.
Csév, nagyközség, a vármegye délkeleti határszélén, a Pilis hegy tövében. Van benne 304 ház, 1493 lakossal, ezek közül 1380 tót, 78 magyar, 30 német és 5 egyéb anyanyelvű. Vallásra nézve túlnyomóan római katholikusok. Határa 4386 kat. hold. Első nyomára 1274-ben akadunk. Legrégibb birtokosa Csév László, a Róger fia, a ki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak elzálogosította; nevezett Godin 1278-ban újabb birtokokat szerzett Csévén. Godin utódai itteni birtokaikat 1328-ban a margitszigeti apáczáknak adtak el. Később a Huntpázmán nemzetség bényi ága szerez itt birtokokat, melyeket 1287-ben e nemzetségből származó Lampert és ennek fia. Kázmér, cserébe adtak az esztergomi káptalannak. A Rosd nemzetség itteni birtokát e nemzetségből származott Elek fia, Mikócsa, 1320-ban 50 márkáért Boleszló esztergomi érseknek adta el. Mikócsa azonban örökbe fogadván Sáfár István visegrádi várnagyot, 1334-ben Csévre új adománylevelet eszközölt ki, ekként a birtok, az érsek tiltakozása ellenére István visegrádi várnagyra szállott, kinek unokái, János és Miklós 1366-ban bírták. Ezek 1418-ban Kanizsai Istvánnak adták zálogba, a ki viszont az esztergomi káptalannak engedte át. Plébániáját 1715-ben alapították. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült. 1824-ben a falu határában, közel a dorogi országúthoz, két, fölírásos római mérföldmutató követ találtak, melyeket határoszlopoknak állítottak fel. 1848-ig az esztergomi káptalan földesurasága alá tartozott, mely a mai napig is birtokosa. A községnek róm. kath. temploma van, mely valószínűleg a XVIII. század elején épült. Határában újabban a rómaiak idejéből származó áldozati kőoltárt is találtak, mely az esztergomi főgimnáziumba került. A lakosság temetkezési egyesületet tart fenn. Dűlői közül fölemlítendő a Tatárszállás dűlő, melynek elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy a tatárjárás idejében a tatárok ott táboroztak. Postája Dorog, távírója és vasúti állomása Leányvárcsév.
