Pilismarót.
Pilismarót.
Pilismarót, magyar nagyközség, a Duna jobb partján, 397 házzal, 1990 lakossal, a kik közül 1311 róm. kath., 610 ref. és 56 izr. vallású. Határa 7679 k. hold. Már a rómaiak idejében lakott hely volt, a kiknek emlékét, a mai Basaharcz puszta helyén emelt „Ad Herculem” nevű erődített táborhely romjai őrzik. Ez az erődítvény még a magyarok bevándorlásakor is fennállott. IV. Béla király a Szent Endréről czímzett benczés apátságnak adta Pilismarótot. Zsigmond király 1391-ben az esztergomi Szent István első vértanúról czímezett prépostságnak adta. 1493-ban a pálosok birtokába került s övék maradt a török világban is, 1580-ban azonban a pálosok e birtokot Forgách Simonnak és Imrének adták bérbe. A XV. században inkább Pilis vármegyéhez tartozott. A pálosok 1576-ban kimutathatólag, már tanítással is foglalkoztak e helységben, hová a Visegrád melletti, Szent Endréről czímzett monostorukból jártak ki. 1647-ben 3 1/2 portája volt. Az 1696. évi összeírás szerint a pesti pálosok birtokában találjuk, a kiknek nyolcz egésztelkes jobbágyuk lakott itt. Zselléreik azonban átmentek a szomszédos káptalani birtokokra, Szobra és Helembára. 1700-ban gróf Sternberg Ernő akarta a helységet megszerezni, a mi ellen a pesti pálosok erélyesen tiltakoztak. Az 1701. évi összeírás szerint a faluban már iskolamester is működött, de e mellett a pálosok is tanítottak. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a gyónóképes katholikus lakosság összes száma 212, az ágostai evangélikusoké 10 és a reformátusoké 131 volt. A pálosrend eltörlése után, 1786-ban a helység a vallásalap birtokába ment át s 1848-ig annak földesúri hatósága alá tartozott. Plébániáját 1810-ben állították fel. Egytantermű iskolája 1820-ban épült. Az említett római vár alapjait Finály Gábor dr. tanár ásatta fel 1906 és 1907-ben. Az itt talált sírtáblák, cserepek, edények részben Vadászfy Jenő kir. erdőtanácsos, részben Finály Gábor dr. birtokában vannak. A község történetében sűrűn szerepelt pálosoknak itt kolostoruk állott, mely jelenleg a vallásalap tulajdonában major és lakóházul szolgál. A hős Dobozy Mihály és hitvese emléke is ehhez a helyhez fűződik. Szájhagyomány szerint Dobozy Mihály Pilismaróton, a Duna és a pilisi hegyek közötti ingoványos réten szúrta le nejét és jutott a törökök kezére. Emlékezetükre a nép hat nyárfát ültetett el a rét közepére s ezek közül négy, Dobozy-fák néven, máig is áll. Szakértők háromszáz éveseknek mondják. A lakosság országos gyűjtésből kőemléket szándékozik e helyütt felállítani 1909-re. 1832-ben nagy tűzvész volt, mikor a község fele része leégett. Napjainkban szépen fejlődik. Lakossága a legutolsó népszámlás óta 200 fővel szaporodott. Kath. és ref. templomai a XVIII. század végéről valók. Jelenlegi nagyobb birtokosai a M. kir. vallásalap és a volt úrbéresek közbirtokossága, a melyeknek kiterjedt és nagyrészt üzemben lévő kőbányái vannak erre. Basaharczon van az „István téglagyár r. t.” téglagyára. A lakosság tűzoltó- és temetkezési egyletet tart fenn. Van itt továbbá ármentesítő-társulat és m. kir. közalapítványi erdőgondnokság. A község határához tartozik a Szekrényhegy. Dűlői közül a Basaharcz dűlő a magyarok és törökök között lefolyt ütközettől vette a nevét. A községben posta hivatal van. Távíró-állomása Szob, legközelebbi vasúti és hajóállomása Dömös.
