Sándor (Szlavniczai, nemes, báró és gróf).
Sándor (Szlavniczai, nemes, báró és gróf).
Trencsén vármegyéből származik. 1456-ban e megyebeli Szlavniczára új adományt nyert. A XVII. században Nyitra vármegyébe költözött, hol 1723-tól az alsódubováni és ragyóczi Nádasdy-féle birtokokat bírta. Menyhért, 1696-ban Esztergom vármegye alispánja, Bajnát bírta, mely ettől kezdve szakadatlanul a család grófi ágának birtoka lett; ezen kívül a család Nagysápon és Sárisápon volt birtokos, melyeket 1696-ban szintén Menyhért alispán birtokában találunk. Menyhért a XVIII. század elején bárói rangra emeltetett. Utóda Mihály, előfordúl a magyarországi főurak 1764. évi összeírásában, mint Esztergom vármegyei lakos. Fia Antal, cs. kir. kamarás, valamint ennek gyermekei Vincze, Jozéfa, Anna és Eszter 1787 aug. 27-én grófi rangot nyertek. Vincze, fia Móricz, (szül. 1805 † 1878) cs. kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz, a grófi ág utolsó fisarja. Leánya Paulina, a ki herczeg Metternich Richárdhoz ment nőül, a bajnai uradalmat bírja.
Czímer: (grófi) Kékben, koronás zöld halmon ágaskodó természetes szarvas, nyakán jobbról ezüst nyíllal átlőve, szájában zöld ezerjófüvet tart. Három sisak. Sisakdíszes: I. (középső) kinövő szarvas. Takaró: ezüst-vörös, ezüst-kék. II. Fekete szárnyas arany sasláb. Takaró: ezüst-vörös. III. Hasonló sasláb. Takaró: ezüst-kék. Pajzstartók: két befelé néző koronás természetes sas.
