Szente-Mágocs.
Szente-Mágocs.
A Szente-Mágocs nemzetség ősi fészke Baranya vármegyében volt, de csak a XIII. század második felében tűnik fel, ekkorra már elterjedt Szabolcs és Zemplén vármegyékben is. Ezek az utóbbi ágak 1291-ben a Bajót, Mogyorós és Bajna között elterűlő mai Péliföld (Szent-Kereszt) pusztát, – akkoriban Pély falut – bírták, midőn a nemzetség tagjai Györk ispán fiai, Apsa, Mágócs és László, Albert fia Mihály, továbbá István, Márk, Gergely, László, Gug, Ugrin, István és György mester 1291-ben a nemzetséget illető esztergomi (talán pilisi) monostor kegyuraságát vissza akarták szerezni, azzal a nemzetség szabolcs-zempléni ágát bízták meg. A fenti Apsa, II. Márk, II. László, Ugrin, továbbá Tamás és Kölcse Esztergom környékén szintén birtokosok voltak, mert 1292-ben, a pécsi káptalan előtt tanúskodnak a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiak által az esztergomi káptalan birtokain elkövetett garázdálkodásokról és a káptalannak okozott károkról. (Wenzel: X. 106.)
