Nemzetségek.
Nemzetségek.
A vármegye területe, egészen addig, míg a rengetegek kezdődtek, egyaránt alkalmas területül kínálkozott a letelepedésre. Ez az oka, hogy ebben a kis vármegyében aránylag oly sok törzsökös magyar nemzetség nyomaira akadunk, melyek már az első foglalás jogán szereztek birtokokat. Ezek közé tartozik a Baár-Kalán (Bor) nemzetség, melyet a krónikák a hét vezértől származó nemzetségekkel egyenrangúaknak tartanak, sőt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, e nemzetség ősatyját, Ondot, a hét vezér közé sorozza. E nemzetség ősi birtoka az Esztergomból délnyugatra eső Sáp, régebben Úr-Sáp (ma Orsáp puszta) volt; egy 1249-ban kelt oklevél szerint, Pósa fia Nána, e nemzetség sarja, Sápnak, és a nemzetség többi ősi birtokainak ötödrészét bírta. (Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek I. 139.)
Szintén az előkelő nemzetségek közé tartozott a Zovárd nem, melyet Kézai, Lél vezértől származtat, míg a névtelen jegyző szerint a nemzetség őse Zovárd, Álmos vezér unokaöcscse volt. E nemzetség a Duna mindkét partján szerzett birtokokat; így övé volt Nyergesújfalu, Karva, Bikal és Radvány, de később még újabb adományokat nyert, így 1267-ben Lábatlanra, 1268-ban Dunamócs egy részére. Kétségtelen ősi nemzetségek közé tartozik a Sártiván-Vecse nem is, melynek ősi fészek a Duna partján, a Karva és Csenke közötti Sártiván, vagy rövidítve, Sartván helység volt; továbbá a Tardos nemzetség, melynek egyik ága, a Torda, Köbölkúton volt birtokos; erről Kézai krónikája is megemlékezik. E nemzetség egy 1266-ban kelt oklevél szerint, Bajót környékén bírt földesúri joggal.
Ősrégi eredetű a Szák nemzetség is, mely II. Géza királytól (1141–1162.) nyert birtokokat Somogy vármegyében. E nemzetség Süttőn, (régente Sédtő), volt birtokos. Sőt még az ősi Koppán (Katapán) nemzetségnek is voltak birtokai Esztergom vármegye területén, nevezetesen Bajom helységben, míg a Szemerék ősi birtokai a vármegye éjszaknyugati szomszédságában terültek el.
A bánhidai véres ütközettől, (907 július 6-án, mely alkalommal a bajor sereg teljesen megsemmisűlt,) számított 90 év alatt mélységes homály borul a vármegye történetére. A külföldi kalandozások számos jó vitéz életébe kerültek, a németországi nagy vereségek letörték a nemzet virágát; egész nemzetségek vesztek el az öldöklő háborúkban. Az elpusztúlt nemzetségek birtokai a fejedelem kezére szállottak, mert csak így tudjuk megmagyarázni, hogy Szent István az ország szívében, Esztergom környékén is nagykiterjedésű javakat adományozott az egyháznak és a jövevény lovagoknak.
A külföldi kalandok alatt számos pap és szerzetes került a magyarok hadifogásába, a kik nagyobb műveltségüknél fogva, kétségkívül hatással voltak uraikra. A kereszténység magva már szét volt hintve Pannoniában.
