A szolgagyőri vár tartozékai.
199A szolgagyőri vár tartozékai.
A szolgagyőri várhoz a következő birtokok tartoztak: Csolnok. Földjét IV. Béla király alatt Péter, a szolgagyőri tárnokudvarnokok mestere bírta, melyről V. István király 1270-ben, a hithirdető szerzetesrend részére kiadott megerősítő levelében is megemlékezik. (Fejér V. 1. 59.) Raab. IV. László király 1277-ben e földet Zerechmer fiának, Miklós comesnek adományozván, megjegyzi, hogy az adomány tárgyát tevő birtok a királyi tárnoknép, a királynéi udvarnokok és a szolgagyőri várszolgák földjei között feküdt. Sárkány. IV. Béla király Bechend comesnek 1247-ben Sárkány nevű földet adván, elmondja, hogy azt különféle sorsú szolgálmányos népek, ú. m. solymárok, pohárnokok és szolgagyőri szolgálmányosok lakják. Az adománylevél szerint, e helység Béla és Köbölkút között feküdt. Kőhid-Gyarmat. IV. László király 1275-ben a Bormot nevű 3 eke földet, mely Szolgagyőr várához tartozott, az esztergomi káptalannak adományozta. Pesty Frigyes szerint Bormot nem más, mint a mai Gyarmat, mely jelenleg is az esztergomi káptalané, míg a határleírásban a mellette fekvő helységben a mai Gyivára ismerhetünk. (Tagányi Károly czikke a Századok 1882. évfolyamában 389–394. l. – Pesti Frigyes i. m. 451., 478.) Végül a karakói várhoz tartozott Tardos hegység, mely ugyan ma már nem tartozik Esztergom vármegyéhez, de tekintettel arra, hogy évszázadokon át a vármegye kiegészítő részét alkotta, röviden meg kell róla emlékeznünk. Tardost még Imre király adta az esztergomi érseknek, hogy ott a falu jobbágyaival márványköveket fejtessen. (Fejér III. 1., 255.) II. Endre király azonban a szentföldi hadjáratából visszatérvén, (1217), tapasztalta, hogy az esztergomi érsek a királyi várjavak könnyelmű elprédálásának ellene szegűlt; e miatt a király haragját magára vonta, s II. Endre, hogy haragját éreztesse, János érseket száműzetésbe küldötte és Tardos birtokától megfosztotta. 1218-ban azonban az érseket ismét visszafogadta kegyeibe, s Tardos birtokában megerősítette.
A XIII. század elejétől kezdve mindegyre jobban szembetűnő a várszerkezet bomlása, melyet Imre király, de különösen II. Endre zavarteljes kormányzata csak siettetett. IV. Béla király ugyan megkisérlé az elidegenített várjavak visszaszerzését; 1236-ban, tehát a tatárjárás előtti korszakban, megbízza Róbert esztergomi érseket, az érseki megyében levő összes örökségek (kir. várjavak) visszaszerzésével; sőt kívüle még többen, nevezetesen Sebes nyitrai ispán, Rőth András, Szoboszló, Mikcse és Zochet comes is szerepelnek a vármegye területén, hasonló megbízatásban. Mindez intézkedések azonban a várszerkezet teljes felbomlását nem bírták megakadályozni.
Közbejött a tatárpusztítás, mely a királyi javak jogrendjét felforgatta. A tatárpusztítás következtében számos várbirtok vált lakatlanná, melyek eladományozása így könnyebbé vált, s mindegyre jobban szaporította a kötelezettség nélküli birtokosok számát, de ezzel azután a különféle szolgálmányosokat és várnépeket közelebb is hozta egymáshoz.
Ha figyelemmel kísérjük az okleveleket, láthatjuk, hogy a vármegye területén sokféle szolgálmányosok laktak. Voltak közöttük várjobbágyok, királyi és érseki udvarnokok, királynéi hadakozó népek, hírnökök, bakók (praeco), praedialisták, a kik mindnyájan földeket bírtak szolgálataik fejében. A mint azonban ezek lassanként felszabadúltak kötelezettségeik alól, a részükre kiállított adománylevelek alapján új birtokos-osztály keletkezett.
A tatárjárás után hovatovább elhatalmasodó nagybirtokos osztálylyal szemben az ősi nemzetségek elszegényedett sarjai mindegyre jobban érezték a tömörülés szükségét, hogy a küzdelmet sikerrel felvehessék a főurak ellenében. Ebbeli törekvéseikben csakhamar megtalálták szövetségeseiket az egykori várjobbágyokban és azoknak ivadékaikban, mely szövetkezés egy új társadalmi osztály, a köznemesi rend alakúlására vezetett.
E nagy társadalmi átalakúlás mellett a királyi vármegye lassanként megszűnik, hogy helyet adjon a vármegyei önkormányzatnak. A megyeispán főispánná lesz, udvarbírájából pedig az alispáni tisztség fejlődik.
